E heti lelki útravalónk abba enged bepillantást, hogy miként emlékezik meg az Egyház Szent Ágotáról. 

Február 5-én a keresztény ókor egyik leghíresebb szentjére, Szent Ágotára emlékezik az Egyház. Ágota a szicíliai Cataniában született előkelő szülők gyermekeként. A Krisztus szeretetére vágyó leány Decius római császár keresztényüldözésének áldozatává vált, fiatal korában mártírhalált halt.

Tiszteletét az indította el, hogy szülővárosa, Catania a szent vértanúságának első évfordulóján csodásan megmenekült az Etna kitörésétől. A lakók az Ágota sírjáról elhozott lepellel (vagy pajzzsal), a vértanú segítségét kérve a megsemmisítő lávafolyam elé vonultak. Az február 5-én minden várakozás ellenére megállt, a tűzhányó elcsendesedett.

A legenda szerint angyal véste Ágota sírjára e feliratot: MENTEM SANCTAM SPONTANEAM, HONOREM DEO, ET PATRIAE LIBERTATEM (szent, készséges lelkület, Istennek dicsőség, a hazának szabadság).

A Szent Ágota iránti tisztelet hamarosan az egész Egyházban elterjedt. Tűzvész és földrengés ellen hívják oltalmul, hasonló okból Ágota az ércöntők, harangöntők, a kohászok és a bányászok védőszentje is. Hazánkban a középkor óta virágzott tisztelete, tűzvész ellen hívták segítségül: kis papírlapra felírták a sírfeliratát, ezt emléknapján a templomban megáldották, majd a házak kapujára szögezték.