Beőthy-Fehér László
A mentori segítőkapcsolat eredményei a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató rendszerében
„Folyamatosan igényli és keresi a segítséget, az időlegest vagy állandót, mindenütt, ahonnan támogatást remélhet.”
Beőthy Zsolt
I/. A mentori rendszer ismertetése:
A gyermekvédelmi gondoskodás rendszerébe beutalt gyermekek egzisztenciális veszteségének csökkentése megkülönböztetett odafigyelést igényel a szakemberek részéről.
A munkatársak modell-személyként funkcionálnak, és az általuk nyújtott pozitív minták leutánzásával és átvételével a gyermekek a szabálykövető magatartási struktúrákat hatékonyan beépíthetik a személyiségükbe.
A mentori rendszer olyan segítő kapcsolat, amelyben a személyközpontú megközelítési mód lehetővé teszi a szocializációs hiányosságok eredményes korrigálását, a negatív élmények megfelelő feldolgozását, a mentális stabilitás fokozását és a pszichofizikai közérzet javulását.
A személyes szociális törődés professzionalizálásának igényével alakítottuk ki a célirányos segítés folyamatát. Alapelvünk az volt, hogy legelőször próbáltuk megérteni a gyermeket, a magatartását, és feltártuk, hogy egy adott viselkedési móddal mit akart kifejezni a fiatal, majd ezt követően terveztük meg a személyre szabott nevelés lépéseit.
A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató rendszerében elhelyezett gyermekek részére rövid időn belül, általában már a bekerülést követő munkanapon egy mentor kijelölésére kerül sor. A személyes törődés és odafigyelés érdekében fontosnak ítéljük meg, hogy a gyermek minél hamarább megismerhesse a mentorát, akitől segítséget kérhetett a felmerülő problémái és nehézségei során.
Természetesen ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a gondjaival a mentorán kívül ne fordulhasson a gyermek az ellátórendszer bármelyik másik munkatárshoz. Az adekvát élmények átélése és a hatékony magatartásmódok kialakulása szempontjából kiemelt szerepet szánunk az emocionális feszültség csökkentésének. A célirányos segítő kapcsolat kontrollt biztosít, és lehetőséget nyújt az érzések szabad és közvetlen kifejezésére, ami már rövidtávon is a kontaktusképesség javulását eredményezi.
A személyes kapcsolat során a beutalt fiatal - még külön megerősítés nélkül is - magatartási mintákat vesz át a mentorától, ami megkönnyíti az eredményes beilleszkedését. A törődés már önmagában is fejlesztő hatású, és a gyermeket arra ösztönzi, hogy megfeleljen a bizalmi személy által támasztott elvárásoknak.
Az ellátórendszerbe beutaltak egy része – a bekerülést megelőzően - csalódott a felnőttekben, az elhelyezés ténye miatt gyakran szüleiket, vagy hozzátartozóikat okolták. Ezek a gyerekek korábban a kortárs csoport tagjain kívül nehezen nyilvánultak meg őszintén és érdek nélkül.
A folyamatosan átélt negatív élmények következtében megkülönböztetett jelentősége volt annak, hogy találkoztak olyan felnőttel, akitől bizalomteli érzéseket kaptak.
A gyermekvédelmi szakembernek mind a személyisége, mind a szakmai eszköztára döntően meghatározza a gondozásukra és nevelésükre bízott gyermekek eredményes személyiségfejlesztését.
A gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek életében mindez még hatványozottabb és sürgetőbb elvárásként jelentkezett.
II/. A mentori rendszer elméleti összetevői:
II.1/. Empátia:
Az empátia beleérző képességet jelent, amely mind a verbális, mind a nem verbális megnyilvánulások manifeszt tartalmának a megértését eredményezi. A gyermekek emocionális viszonyulásainak intellektuális és emocionális kódolása teszi lehetővé a gyermekvédelmi szakember számára, hogy egy másik személy igényével nézhesse az adott élethelyzetet. Az empátia nagymértékben függ a segítő szakember személyiségétől.
Az érzelmi azonosulás folyamatának az interperszonális kapcsolatokba illesztése eredményezi a másik személy magatartásának individuális feltételezések alapján történő érzékelését.
A mentori tevékenység során a gyermekvédelmi szakember empátiás magatartása a környezetváltás által generált szorongással és beilleszkedési nehézséggel küzdő gyermekek számára is biztosította azt az érzelmi melegséget, amely a harmonikus kapcsolat megalapozásához elengedhetetlenül szükséges volt.
A folyamatos érdeklődés, a türelem, a megelőlegezett bizalom és a törődés fokozták a beutalt gyermek biztonságérzetét.
Az empatikus légkör teszi lehetővé a gondozási helyre történő elhelyezés során az elhelyezett gyermekek életében azt a kedvező szociális hatást, ami a megfelelő szintű beilleszkedést eredményezte.
Az érzelmi egyensúly helyreállításának legsikeresebb szakmai eredménye az, amikor a gyermek újra (vagy életében először) megélheti, hogy bízhat a felnőttekben.
A meghitt légkör olyan személyközi kapcsolatot indukált, amellyel egyrészt a bekerülés veszteségélményét lehetett csökkenteni, másrészt a gyermek folyamatosan megtapasztalhatta, hogy a személye fontos a környezetének.
Az új élethelyzet elfogadása csak a bizalom helyreállításával valósulhatott meg, ezért kiemelt szerepe van annak, hogy a bekerülés első pillanatától kezdődően a szakemberek részéről pozitív és fejlesztő élmények érték a gyermekeket.
II.2/. A feltétel nélküli elfogadás:
A segítő kapcsolat sikerességét jelentősen meghatározza az a bizalomteli odafordulás, amivel a szakember minden gondozott gyermek számára jelzi, hogy értékekkel rendelkezik.
Ez a személyes érték bármilyen feltételrendszertől függetlenül létezik. Nem függ a gyermek viselkedésétől, kapcsolati megnyilvánulásaitól és tulajdonságaitól, hanem az univerzális emberi létezésének ténye az, ami már önmagában képviseli ezt az egyetemes értéket.
A mentori tevékenység egy olyan elmélyült mentálhigiénés és pedagógiai segítségnyújtás, amely produktív emocionális állapotot alapoz meg, és támogató közösséget biztosít, azért, hogy a gyermek feldolgozhassa a bekerüléssel járó pszichés problémáit.
Kiemelten fontos, hogy a gyermekvédelmi szakember reális elvárásokat támasszon a beutaltak irányába. Az irreálisan magas követelménytámasztás azt eredményezi, hogy a gyermek nem tud megfelelni a kívánalmaknak és a tanult tehetetlenség állapotába kerülhet.
Ilyen esetekben az érzelmileg és hangulatilag labilis fiatal részéről a kognitív egyensúly helyreállítása nem-adaptív lehetőségekkel történik (alkohol, drog), majd a kezdetben megélt szorongáscsökkentés hatására tanult válaszkészségként rögzül a személyiségében.
A feltétel nélküli elfogadás lehetővé teszi, hogy minden gondozott gyermek egyenlő mértékben részesedjen a szociális és szakmai erőforrásokból. Az előítélet-mentes légkör értékközpontú viszonylatrendszert eredményezett, ezáltal a személyiségfejlesztés segítségnyújtás volt a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekeknek az emberi értékekhez vezető útján.
II.3/. Kongruencia:
A kongruencia az adott élethelyzetnek megfelelő kommunikáció, amely optimális légkörű együttműködést eredményez. A segítő szakember autentikus megnyilvánulása, amikor a verbális és a nem verbális közlései harmóniában vannak egymással. A személyiségfejlesztés fókuszában a gyermek személyiségének a dinamikus jegyei vannak.
A mentori tevékenység során a szabálykövető változás a tapasztalatok sorozatán keresztül realizálódott. A gyermek megtanulta fokozatosan elfogadni önmagát, abban az ütemben, ahogyan a mentor fogadta el őt. Ahhoz, hogy a beutalt fiatal fogékony legyen a saját érzései irányába fontos volt az a felismerés, hogy a munkatársak őszintén kíváncsiak a sorsára.
A személyiségfejlődés során a gyermek én-képe változni kezdett és megtapasztalta az élmények értelmezésében való egyéni felelősségét is. Az elsődleges feladat a fejlesztés individualizált és differenciált megtervezése volt, amelynek alapjául a mentális összetevők ok-okozati összefüggéseinek feltárása és az életút elemzése szolgált.
Az átélt veszteségélmények hatására a gyerekek egy része kudarcorientáltságú volt és önértékelési nehézségekkel küzdött. A mentori tevékenység során kiemelt szerepe volt a kompetenciaélmény biztosításának, mivel az átélt sikerélmény a szerepkészlet fejlődését tette lehetővé.
A gyermekek változásának szintjét befolyásolta, hogy milyen ütemben volt képes segítséget elfogadni a munkatársaktól. Az új típusú élmények az érzelmileg elhanyagolt fiatalok számára a kötődési képesség növekedését eredményezték.
III/. A mentori rendszer összegzése:
A kényszerjellegű kapcsolatok helyett a partneri együttműködést kívántuk megalapozni. Az elfogadó légkör kedvező feltétel teremtett a pozitív érzelmi viszonyulások kialakulásához. A személyes felelősség tudatának fejlesztése lehetővé tette, hogy a mentor tevékenysége nem szűkült be egyetlen megoldandó problémára, hanem egységesen kiterjedt a beutalt gyermek személyiségének minden területére.
A mentori tevékenység rendszere a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató életében eredményesen működik. A beutalt gyermekek problémaprofiljának feltárása, a szükséges szakmai hozzáállás biztosítása, és az autonóm személyiség megalapozása lehetővé teszi a gyermekek egyre növekvő önállóságát. Minél értékalkotóbb módon sikerült a mentornak az interperszonális kapcsolatok hiányosságait korrigálnia, annál stabilabbá vált a gyermekvédelmi gondoskodásba beutalt fiatal impulzivitásának kontrollálása.
Az egyéni döntéshozatal képességének kialakítása a gondozási helyre történő elhelyezés alkalmával a gyermek izoláltságának minimalizálását eredményezte. A szükséges kontrollfunkciók biztosították a szocializálatlan viselkedési elemek hatékony feldolgozását és az örömátélésre való képtelenség pozitív irányba történő megváltoztatását.
Célunk a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató szakmai teljesítőképességének és a gyermekek igényének az összehangolása, megkülönböztetett figyelemmel az új gondozási helyre történő felkészítésre.
A személyes felelősségvállalás egy-egy gyermek életsorsának alakításáért a gondozási helyre történő elhelyezés alkalmával lehetővé tette az új típusú szintézist a munkavégzés során. Az identitás növekvő érzése, a kapcsolatteremtés és fenntartás képességének erősítése a viselkedés differenciáltabb tendenciáit alapozta meg. A szakmastruktúra vonatkozásában a mentorok személyisége, felkészültsége és emberi hozzáállása fontos alkotóeleme volt az eredményes szakmai küldetésének, ami a munkavégzésében paradigmaváltást eredményezett.
Összességében a mentori rendszer a gyermekvédelmi szervezetfejlesztés tartalmi megújulásának részévé vált. A szakmai erőforrások és a sikeresség szerepe egyre jelentősebb szakmai innováció a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató ellátórendszerében a gyermekvédelmi gondoskodás során. A rendszerszemléletű és szolgálatcentrikus szemléletmód a szakmai törődés során lehetővé tette a halmozottan hátrányos élethelyzetű gyermekek pszicho-szociális tényezőinek fejlesztését.
A szerző a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató módszertani munkatársa.
