Ünnepi köszöntő

Boldog, békés, szeretetteljes Karácsonyt!

Boldog az ünnep és az ember

Sokszor azt mantrázzuk, hogy a múlt megszépül, megszelídül, oda simul személyiségünk legféltettebb részéhez. A múlt, ahogyan a jövő is, vágtázó lóhoz hasonlít az én képzeletemben, csak visszafelé visz, nem előre. A múltammal való szembenézés olyan kihívás, aminek az eredménye kihat a boldogságomra. Boldognak mondja az Írás azt az embert, aki az Urat féli (112 Zsolt, 1). Ezen mondat hallatán egyesek összerezzennek: no, még mit nem? Milyen időszerűtlen gondolat? A félelem egyébként is rossz tanácsadó. A félelem távolság. A megszelídítetlen valóság. A barátságtalan és zord vidék bennünk, közöttünk. Az istenfélelem valami egészen más. Megrendülés, beleborzongás a közelség és távolság viszonylagosságába. 

Békés az ünnep és maga az ember is

Az ünnepi készülődés velejárója a feszültség fokozódása. Ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön a kapkodás, az utolsó percre hagyott teendők csak szétforgácsolják az ünnepi idillt. A béke mégis ott honol, ezen készülődések felett. Nem hagyja, hogy kivetkőzzünk önmagunkból, inkább visszahelyez a teremtés kezdetére, amikor teremthetünk: kevésből sokakat boldogító élményt, hiányosságból és nélkülözésből bőséget és áldást. Az önmagukban és környezetükben békét teremtők valóban Isten gyermekei (Mt 5,9).

Szeretetteljes az ünnep és mi magunk is

A szeretet osztozik az örömben és a javakban. A legmélyebb szintje ott érhető tetten, ahol a szeretet fáj. Lehet ez hiány is, lehet ez bőség is, lehet fájdalom és örömkönny is, melyet a szívből kifacsar. Az ünnep nem hangulat kérdése, valami gyermekes, nosztalgiázós miliő, amit megidézhetünk évről évre. A szeretet mozgásba hoz, útra késztet, oda és ahhoz, aki hozzánk tartozik emberségében. Egy barátom féltve őrzött vágya volt, hogy egy teljesen kiszolgáltatott hajléktalant Karácsonyra készülve lakásában ünneplőbe öltöztethessen, megvendégelhessen. És megtörtént a csoda. Megilletődötten, hálatelt szívvel mesélte el minden egyes mozzanatát a történetnek, ahogyan ő maga is feltöltődött és szeretetben gazdagodott, miközben gondoskodott egy magára hagyatott emberről.

Ahogyan az Isten cselekedett, az embernek sincs más opciója, hogy saját boldogságát, békéjét, örömét megtalálja, hacsak ugyanazokat a tetteket nem viszi végbe, amit az Úr hagyott ránk örök emlékezetül cselekvési modellként. A mennynek legjobb PR-osai és HR-esei, az angyalok pedig hírül hozzák ismét a csodát: gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, a neve Emmanuel, ami annyit jelent Velünk az Isten (Iz 9,5)! 

Az ÁGOTA Közösség nagy családja, a boldogságra, békességre, szeretetre vágyók, gyermekek, fiatalok, nevelők, munkatársak, szolgálattevők és vezetők, kívánjuk a szív és lélek ünnepét minden kedves ismerősünknek, barátunknak, támogatónknak!