Az idén a Dél-Alföldön a magyar történelmi emlékhelyeken megtapasztalható spiritualitás világába vezettük be a Hit-tábor résztvevőit. A csapatot olyan görög- és római katolikus gyermekeink alkották, akik kifejezett érdeklődést mutatnak a lelkiség, a hit tapasztalata iránt. A cél pedig, hogy olyan új ismeretségre és tapasztalatokra tegyenek szert, melyek egyéni vallásosságukat még inkább elmélyítik, és hogy további megerősítést kapjanak a kortárscsoportban megélt hit által.
A tábor bázisa Bácsalmáson volt, a gimnázium kollégiumában.
Csapatokat alakítottunk ki, és egy verseny is kezdetét vette. Első nap meglátogattuk a helyi plébániatemplomot. Ott Huszák Zsolt plébános atya várt bennünket.
Kicsit rendhagyó volt a látogatás. Bementünk a sekrestyébe és felmentünk a kórusra is. Sok érdekes dolgot láthattunk, kitalálhattuk, hol, melyik szentet látjuk, és honnan tudjuk, hogy ki ő. Ezen kívül új dolgokat is megtudtunk róluk. A templom homlokzatán láttuk Szent Orbán a szőlőművesek- és Szent Flórián a tűzoltók védőszentjének szobrát.
Megtudtuk, hogy a török idők után szőlőművesek lendítették fel a térséget és az ő eredményeik tették lehetővé a mai templom megépítését. Sok fát és nádat használtak az építkezésekhez és eszközeikhez, s ezekre a tűz nagy veszélyt jelentett, ezért kérték Szent Flórián közbenjárását.
Közelről megcsodálhattuk a templomban őrzött Szent Kereszt ereklyét, ami egy kis darab abból a keresztből, amelyre felfeszítették Jézust, ami így a megváltásunk eszköze, az élet fája lett.
A szállásunk mellett folyt a Kígyós patak a nagy Kossuth-parkban. Ott áll egy híd közelében Nepomuki Szent János háromszáz éves szobra is.
A szent az egykori cseh király IV. Vencel feleségének gyóntatója volt. Mivel nem árulta el a királynak, mit gyónt a felesége, ezért az kivégeztette és a folyóba dobatta. A gyónási titok vértanújaként is tiszteljük. A király el akarta titkolni, hogy mit tett, de a legenda szerint Szent János teste a víz felszínén maradt és világított a sötétben (ezt úgy is értelmezhetjük, hogy mindenki megtudta a király tettét). A Szentjánosbogár a sötétben világít, ezért kapta Nepomuki Szent Jánosról a nevét.
Egyik este helyi cserkészekkel egy nagy tábortűzi játékot és áhítatot rendeztünk. Az íjász gyakorlat legjobbika egy táborozó ministráns lány gyújtotta meg a tábortüzet égő nyílvesszővel.
Miután Bácsalmáson sok érdekes helyet ismertünk meg, akadályverseny vette kezdetét. Szobrok, emlékek, különös dolgok voltak a vetélkedés helyszínei, amelyeket meg kellett találni a térképen, majd a kérdésekre választ adni.
Mivel történelmi kalandozásokban is részt vettünk, ezért meghívtunk egy ősmagyart, aki bemutatót és íjász gyakorlatot tartott jámbor csapatunknak. Szent László példájára, aki egyszer, mikor népét halálos betegség kínozta, álmából egy angyal tanácsára felkelve kilőtte nyilát. Az egy gyógynövényt talált el, amit ma is Szent László füvének (Keresztesfű) hívnak, és az meggyógyította az embereket.
A táborral jártunk a közel háromszáz éves Bátaszéki keresztúton, Bátán a középkor leghíresebb kegyhelyén, Mohácson a törökkel vívott csata emlékhelyén, Pörbölyön a Gemenci erdőgazdaságban. Megéltük, hogy a természet a teremtés temploma. Kalocsán az érseki könyvtárban, kincstárban is jártunk, és a székesegyházban láthattuk Asztrik, az első érsek csontjait is, aki a koronát hozta Rómából Szent István királynak.
Hajóson a templomba mentünk először, ahol felidéztük, hogy három évszázada kezdtek letelepedni itt az emberek a török kiűzése után. Megnéztük a kegyszobrot is, amit a svábok hoztak magukkal, és ami előtt sok csoda történt. Fohászkodtunk Égi Édesanyánkhoz, hogy sose felejtsük el: Ő mindig velünk van.
Láthattuk az egykori érseki kastélyt is, amely sokáig otthont adott a Haynald Lajos érsek-bíboros által alapított gyermekotthonnak is. Felidéztük azt is, hogy egykoron Comenius idézet állt ott egy kőtáblán: „Az ember minden, mert mindenné lehet.” Ez ma is a remény üzenete!
Az utolsó vacsoránkon emlékeztünk Jézus utolsó vacsorájára, hogy végső üzenetének mekkora súlya van, és hogy mit adott nekünk, értünk. Mit jelent a kenyér és a bor, teste és vére. Az új és örök szövetségben nekünk is helyünk van, mert az közte és köztünk köttetett. Az éjszaka után a hajnal pirkadása következik. Legyőzte még a halált is, örök életet ad nekünk! Az Ő szeretete örök és megingathatatlan irántunk. Ezért van számunkra mindig remény!
A tábor végén mindenkitől személyre szóló kis ajándékcsomaggal köszöntünk el. A kép, amit magunkkal vittünk, a kalocsai székesegyház Nagyboldogasszony oltárképe üzenettel: „Ő sohasem hagy el”, mert „Ő szeretet” és „Önmagát meg nem tagadhatja” – bármilyen viszontagságok érnek, ne feledjük soha!
A táborozó gyerekek így látták az együtt töltött hetet:
„Érdekes helyeken jártunk és sok új jó embert ismerhettem meg.”
„A kosármeccsek és a focimeccsek tetszettek.”
„Nagyon örülök, hogy jöhettem!”
„Barátokat szereztem. Tetszett, hogy sok helyre elmentünk.”
„Nekem az volt a legnagyobb élmény, hogy láttam állatokat és meg lehetett őket simogatni.”
„A pincék gyönyörűek Hajóson.”
„A templom Kalocsán érdekes volt, mert másabb, mint a megszokott falusi templomok. (Jó értelemben!)”
„Este a szórakozás volt a legjobb, a tábortűz és közben a bohóckodás, meg a botos játék!”
„Nekem az volt a legjobb, amikor meg kellett találni a szobrokat.”
„A legjobb élményem volt a filmezés, amit közösen néztünk, meg a kirándulások.”
„Jó volt az íjászkodás, főleg, mikor tűzzel lőttem.”
„Csapaton belül nagyon jókat lehetett beszélgetni.”
„Érdekes volt, amikor a Mohácsi csatáról beszélt a bácsi.”
„A tábortűz melletti játékok, mondókák, énekek és csatakiáltások is jók voltak. A park is nagyon szép, ahol tábortüzeztünk.”
„Remélem jövőre hosszabb lesz a tábor.”