Elkészítettük a Keresztutat. Felraktuk a folyosón a kiszínezett képeket. Elosztottuk, ki mit mond. Akár lakásotthonból vagy nevelőszülőtől jöttünk, közösségben voltunk. Nem sokat beszéltünk. Jó volt látni, hogy a legtöbben nagyon komolyan vettétek az emlékezést, hogy milyen nagy ára volt vétkeinknek. Jézus nem inog meg. Isten ismert Téged előre. Jobban, mint Te magad. Mégis melletted döntött. Nem lehet többé reménytelenség bennünk. Mert ő van akkor is, ha elmúlik ez a világ és mi vele tartunk. A Keresztút után matricagyűjtővel gondolkodtunk még együtt. A mai napra készítettük. Minden állomás (stáció) helyén egy kérdés volt, amit ki-ki magának megválaszolva ragaszthatta be a matricát. A saját életünk nehézségei és Jézus keresztútja között felfedeztünk hasonlóságokat. Már az elején. Velünk is előfordult már, hogy idegenek elé vittek és ők döntöttek a sorsunkról… Gyakran fordul elő az is, hogy a szükséges úton akarunk járni, de megbotlunk. Jézus emberfeletti erővel kel fel értünk, ezért mi sem adjuk fel soha. A Jobb Latorról is elmélkedtünk. Mi sem vagyunk hibátlanok. Kértük, hogy rólunk is emlékezzen meg Országában az Úr!

Bár még Nagypéntek van, de beszéltünk róla, hogy Feltámad! Olvastunk a Bibliából is. Aki akart maradni, azokkal a keresztút után gyertyafénynél testvérként imádkoztunk virrasztva és várakozva…