Itthon vagytok! Végre így köszönthettük a gyerekeket Ágota falván. Elérkezett a várva-várt történelmi pillanat, amikor az első gyerekcsoport birtokba vehette a területet, a közösségi házat és a templomot. Kothencz János az ÁGOTA Alapítvány alapítója és Ágotafalva megálmodója végigvezette a gyerekeket és megmutatta nekik, hol lesznek létesítmények a területen. Kicsit nyűgösen és fáradtan érkeztek a gyerekek, mert korábban keltek, hogy időben megérkezhessenek. Nem tudták, hogy milyen lesz a hely, ahová érkeznek. Röviden elmondtuk a történetét, mindenféle érdekes dolgot, amit tudni lehet a természetről, a hely múltjáról, az őskortól napjainkig. Előre szóltunk, hogy verseny lesz az elmondottakból. Bementünk a templomba és megmutattuk a gyerekeknek, hogy ez az ő templomuk. Itthon vannak benne. Jézus hívja őket és örökre szóló szövetséget akar kötni velük, hogy egymás igaz testvérei lehessünk és szeretetben teljes életet éljünk. A versenyben mindenki dobogós helyezést ért el. A sportvetélkedő is vidáman zajlott. Minden gyermek kisebb ajándékokkal térhetett haza. Végül aki azt mondta reggel, hogy nem is igazán akart eljönni, így búcsúzott: "Fontosnak tartom, hogy minél több gyerek eljusson ide és megtapasztalja az élményt, amiben nekünk is részünk volt ma! Rengeteg új dolgot láttam és tanultam. Nem volt kedvem jönni, de megjött a kedvem! Köszönöm ezt a napot!" Az alábbiakat írták még a gyerekeink: "Nagyon jó fekvése van a helynek, nagy élményt nyújtott a kéttornyú templom, mert még nem volt ilyenben részem. Várom, hogy itt legyenek a táborok!" "Jól éreztem magam, remélem máskor is eljöhetek. Nagyon jó, hogy van saját templomom." "Érdekes volt, amit a templomban beszéltünk." "Nagyon várom, hogy itt legyenek a táborok!" "Nem nagyon szeretem a templomokat, de ez olyan más volt, itt jó volt lenni!" "Nagyon jó volt Ágotafalván. Nagyon szép a templomunk és remélem még sokszor jövünk ide!" "A templom gyönyörű volt. Szeretnék már ide járni!" "Bármikor ide jöhetünk, ha elkészül és nem kell más emberektől elkérni, hogy itt lehessünk." Reméljük, hogy az Ágotafalva fölötti örömünk mindig megmarad. Néhány nappal később találkozva a gyerekekkel mi volt az első kérdés? "Mikor megyünk megint Ágotafalvára?" Robert és Tibor