Nem lehetett nem észre venni a göndör hajú, fodros szoknyás kislányt az állami gondoskodásba vett gyerekek közös karácsonyán. Tágra nyílt szemekkel nézte a tiszta hangon éneklő, ünnepi hangulatban betlehemező iskolás csapatot. Hamarosan rájuk került a sor, 3-6 éves társaival ők adtak ünnepi műsort. Míg énekeltek, a kis szöszi kipirult, mosolygott, öröm sugárzott az arcán. Nehéz volt elhinni, hogy komoly beteg, szülei helyett nevelői gárda gondoskodik róla. Vele együtt több mint húszezer gyerek és fiatal él állami gondoskodásban (minden századik hazánkban élő gyerek). Közel 9 ezer állami gondozott van nevelőszülőknél, vagyis az érintettek több mint a fele valamilyen intézményben cseperedik, tanul, nevelődik az életre. Javarészt a rendszerben lévő szakembereken, gondozó-személyzeten múlik, hogy milyen gyermekkori élményeket visznek magukkal, milyen mindennapokra és karácsony estékre emlékezhetnek, ha majd ők is felnőnek, családot alapítanak. Nem túlzás azt mondani, hogy egy életre szól, amit ezek a gyerekek lelki "hátizsákjukba" kapnak életük első éveiben. Éppen ezért volt jó látni, milyen büszkén mutatta egy nevelőanyuka tízéves forma kislányát a korábbi, intézeti nevelőknek az ágotások ünnepségén. "Ancsi fuvolázni fog" – dicsekedett. A masnis ruhás, mosolygós kislány legelső pótanyukáinak ugyanúgy könnybe lábadt a szeme a meghatódottságtól, mint a mostaninak. Mindannyian felismerték, akit évekkel ezelőtt csecsemőként etettek, pelenkáztak, féltőn dajkáltak. Jó tudni, hogy az angyalarcú szösziről is ők gondoskodnak.