Kristóf Pál

Jegyzetek a gyermekbántalmazás jelzésére és kezelésére vonatkozó módszertanhoz

1. rész

A gyermekvédelmi szakellátás viszonylag új módszertani szabályozó dokumentuma a gyermekbántalmazás jelzésére és kezelésére vonatkozó módszertan. Bár alkalmazása már megközelítőleg két éve kötelező, azonban az alkalmazása helyenként akadozik és még mindig nem teljes körű, ezért talán nem hiábavaló beszülnünk róla. Írásunk célja leginkább a Módszertan bemutatása, céljainak és összefüggéseinek megvilágítása, magyarázása.

A gyermekek életkorukból, fizikai, pszichés és szocializációs állapotukból eredendően nem, vagy csak korlátozottan képesek érdekeik képviseletére és jogaik védelmére, vagyis ebből a szempontból is kiszolgáltatottak. Ez igaz a bántalmazásra is, nem tudják azt elhárítani, önmaguk védelmére képtelenek, önállóan a bántalmazás pszichés hatásait, következményeit nem tudják feldolgozni, gyakran még azt sem értik, hogy mi is történt velük egyáltalán. Éppen ezért a védelmük, érdekeik képviselete és jogaik védelme a szülők feladata. A családjukból kiemelt gyermekek ettől a védelemtől, vagy ennek a védelemnek a lehetőségétől elesnek, ezt a védelmi funkciót a gyermekvédelmi szakellátás veszi át. És nem csak a törvényes képviselőül kijelölt gyermekvédelmi gyám, hanem a gyermekvédelmi szakellátás összes dolgozója, nevelőszülők, nevelők gyermekfelügyelők, gyermekvédelmi asszisztensek, gyermekjogi képviselők, szakszolgálati munkatársak is. 

A gyermekbántalmazás jelzésére és kezelésére vonatkozó módszertan elsődleges és legfőbb célja, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban bekövetkezett gyermekbántalmazási esetek a legszélesebb körben és azonos módon kerüljenek kivizsgálásra és kezelésre. 

Annak érdekében, hogy az egységes gondolkodásmód, az egységes eljárás kialakuljon, cikksorozatot indítunk, aminek első részében a gyermekbántalmazás jelzésére és kezelésére vonatkozó módszertan bevezetéséről, annak szabályozó részeiről, illetve jelentőségéről lesz szó. A második részben gyermekbántalmazás fogalmáról és felismeréséről, a harmadik részben pedig a szabályozás és az alkalmazás dilemmáiról fog szólni. 

A bevezetéséről

2018. január 1-től a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 11. § (1b) bekezdése alapján a gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézményekben (gyermekotthonokban, lakásotthonokban, nevelőszülői hálózatokban) és a javítóintézetekben felmerült gyermekbántalmazási esetek kivizsgálásának és kezelésének a miniszter által jóváhagyott, a minisztérium honlapján közzétett intézményi, fenntartói és ágazati módszertan alapján kell a jövőben megtörténnie. 

Nekünk, gyermekvédelmi szakembereknek, mint a Módszertan alkalmazóinak fontos tudatában lennünk, hogy e rendelkezés következtében a gyermekvédelmi szakellátás és javítóintézeti ellátás rendszerében a gyermekbántalmazási jelzések egységes kezelése és kivizsgálása törvényben rögzített jogszabályi kötelezettség. 

2018. május 12-én közzétételre is került „A gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézményekben, nevelőszülői hálózatokban és a javítóintézetekben ellátott gyermekek és fiatal felnőttek bántalmazási eseteinek kivizsgálására és kezelésére vonatkozó intézményi, fenntartói és ágazati módszertan” elnevezésű szakmai szabályozó anyag (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak Módszertanként fogunk rá hivatkozni). A Módszertan a gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézmények fenntartóival történt szakmai egyeztetések után került megjelentetésre. 

A Módszertanban foglaltakat 2018. július 1. napjától kötelezően alkalmazni kell az összes gyermekvédelmi szakellátási intézményben és javítóintézetben, ellátási formától és fenntartótól függetlenül. 

A Módszertan a https://2015-2019.kormany.hu/download/6/f0/a1000/M%C3%B3dszertan.pdf internetes címen elérhető.

A Módszertanról általánosságban

Mielőtt belevágnánk a Módszertan bemutatásába, két kérdést tisztázni kell. 

Először is, ezen cikk elolvasása nem helyettesíti a Módszertan megismerését. Egyrészt a módszertan megismerése kötelező minden gyermekvédelmi szakellátási dolgozónak, másrészt olyan részlet szabályokat is tartalmaz, amik egy általános bemutatásba nem férnek bele, viszont adott speciális helyzetekben ismeretük és alkalmazásuk igen fontos. 

Másodjára, cikksorozatunkban a Módszertan szabályozását és alkalmazását a nevelőszülői hálózatok, lakásotthonok és gyermekotthonok szempontjából közelítjük meg, egyéb szerepelők feladataival csak érintőlegesen foglalkozunk.  

A Módszertan bevezetése előtt a gyermekbántalmazási ügyek kezelésére nem volt egységes, rendszer szintű módszer vagy eljárás, a Gyvt. is pusztán arról rendelkezett, hogy a panaszok kivizsgálása az intézményvezető feladata és felelőssége. A jogszabály nem részletezte sem azt, hogy milyen típusú panaszra vonatkozik, sem azt, hogy a kivizsgálás során milyen eljárásokat kell követni. Ennek következtében a legjobb esetben egymástól teljesen eltérő intézményi gyakorlatok alakultak ki, legrosszabb esetben egyáltalán nem került sor a kivizsgálásra vagy az intézményvezető döntöttel el, hogy mit tekint egyáltalán panasznak és azt milyen mélységben, minőségben kívánja kivizsgálni. Könnyen belátható, hogy ez a fajta megközelítés nem tekinthető áldozat központúnak, és magában hordozta a gyermeki jogok megsértésének vagy figyelmen kívül hagyásának lehetőségét, és legyünk őszinték, ez számos alkalommal meg is történt.

A Módszertan legfontosabb eleme a kötelező és egységes eljárásrend bevezetése. Célzottan a lehető legrészletesebb, egyértelmű és követhető szabályozást tartalmaz, ami eljárásrendként (protokollként) alkalmazandó a gyermekbántalmazási esetek jelzésében és kezelésében résztvevők számára. A Módszertan szabályozási szempontból szigorú szabályozásnak tekinthető, mert:

• kötelező intézkedéseket tartalmaz, 
• egyes körülmények megléte esetén kötelező intézkedéseket ír elő, 
• minden szereplő és ellátási szint esetében részletesen és egyértelműen meghatározza a feladatokat, 
• két kivételtől eltekintve nem biztosít mérlegelési lehetőséget a feladatok címzettjeinek (a két kivétel, ahol van mérlegelési lehetőség az azonnali gondozási hely változtatás kezdeményezése, és a kortársbántalmazás súlyosságának megítélése), 
• a felnőtt bántalmazókkal szembeni zéró toleranciát mond ki, 
• a felnőtt bántalmazókkal szembeni kötelező rendőrségi feljelentést ír elő (ez kortársbántalmazásnál a gyakoriság/súlyosság függvénye)
• kötelezővé teszi valamennyi bántalmazási eset kivizsgálását és kezelését, jelentősen csökkentve ezzel a látenciát.

A Módszertan alkalmazásával lehetővé válik, hogy a gyermekbántalmazási jelzések kezelése és kivizsgálása a teljes gyermekvédelmi szakellátási ellátórendszerben és a javítóintézetekben azonos szabályok és elvek mentén, az elvárható alapossággal történjenek meg, és ezáltal minél teljesebb körben érvényesüljön a gyermek bántalmazás elleni védelmének joga. 

A Módszertan a gyermekbántalmazás elleni fellépést sokszereplősé teszi, ez pedig több célt is szolgál: 

• Ellenőrző (kontroll) funkció beépítése a gyermekbántalmazási esetek kivizsgálásának és jelzésének folyamatába. A kontroll funkció célja, hogy a folyamatos figyelem irányuljon arra, hogy a sor kerül-e minden kötelező vagy szükséges intézkedés megtételére, így azok esetleges elmaradása esetén minél hamarabb pótlásra kerülhessenek, valamint a megtett intézkedések szakmai minőségének figyelemmel kísérését is jelenti. 
• Visszacsatolási funkció kiépítése, vagyis az egyes szintek és szereplők nem önmagukban állnak feladataikkal, hanem egymásra épülő elemekből álló rendszer tagjai, feladataikra és intézkedéseikre más szintek és szereplők is rálátnak, és nem csak jelezhetik egyes intézkedések elmaradását, de akár segítséget is kérhetnek és kaphatnak a feladataik elvégzéshez más szereplőktől, szintektől. 
• Kötelező kommunikációt ír elő az egyes szintek és szereplők között a gyermekbántalmazási esetekkel kapcsolatban, az egyes szinteken vagy szereplőknél. A Módszertan gyakorlati alkalmazása során felgyülemlő tapasztalatok, eredmények és tudások átadódnak és megosztásra kerülnek a többi szinttel és szereplővel. Így az egyes szintek, szereplők tapasztalatai beépülnek az eljárásba, a Módszertan alkalmazásának gyakorlatába, és az ágazati irányítóhoz eljutva a Módszertan módosításához, fejlesztéséhez is hozzájárul. 

A Módszertan azonban a kötelező, és egységes eljárás bevezetése mellet jóval többet tesz az erőszak minden formájától való védelemhez fűződő gyermeki jog érvényre juttatása érdekében. 

Egyrészt pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben kell alkalmazni a Módszertant, másrészt a bántalmazás elleni fellépést nem pusztán intézményi feladatként értelmezi, hanem teljes ellátórendszeri szinten szabályozza és határoz meg feladatokat. 

A Módszertan nem tesz különbséget a bántalmazás és annak gyanúja között, a Módszertanban foglaltakat mérlegelés nélkül alkalmazni kell gyermekbántalmazás gyanúja esetén is. Ennek következtében az egyszerűbb olvashatóság kedvéért minden esetben nem fogok írásunkban kitérni külön a gyanúra, a gyermekbántalmazási esetben mindenkor beleértem nem csak az egyértelmű és bizonyított eseteket, hanem a csak gyermekbántalmazás gyanúját felvető eseteket is, ahogy a bántalmazó és bántalmazott kifejezésekbe is beleértem a feltételezett bántalmazót és feltételezett bántalmazottat is. Az alkalmazás szempontjából nem is lényegesek ezek a különbségek, az eljárásrend, a szabályok azonosak.

Az esetkörről

Az alkalmazás esetkörei elég egyszerűen meghatározhatóak a gyermekotthonok, lakásotthonok és nevelőszülői hálózatok szempontjából. Minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor a bántalmazás áldozata vagy elkövetője gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermek vagy fiatal felnőtt. A kötelező alkalmazás vonatkozásában nincs különbség a bántalmazás típusa (érzelmi, fizikai vagy szexuális) a bántalmazó személye vagy a bántalmazás helyszíne (gyermekvédelmi szakellátási intézményben történt-e a bántalmazás vagy sem). Tehát a módszertanban foglaltakat nem csak abban az esetben kell alkalmaznunk, ha egy szakellátásban részesülő kiskorú gyermeket bántalmazást ér a gondozási helyén, hanem abban az esetben is, ha mondjuk, egy nagykorú utógondozói ellátott bántalmaz egy nem szakellátott gyermek bár hol, legyen az iskola, játszótér, bármilyen más helyszín. 

Ha jobban megnézzük a fenti meghatározást egyértelműen látszik, hogy arra az esetkörre nem terjed ki a Módszertan hatálya, ha szakellátásban részesülő gyermek vagy fiatal felnőtt bántalmaz felnőttet. Ennek oka, hogy a felnőtt bántalmazása minden aspektusában teljesen más jellegzetességeket mutat, mint a gyermekek bántalmazása: 

• míg a gyermek életkorukból eredően érzelmileg és fizikailag is kiszolgáltatottak, jogaik védelmére és érdekeik képviseletére nem vagy csak korlátozottan képesek, bántalmazás elleni fellépés vagy a bántalmazási helyzetek kezelése nem várható el tőlük, addig a gyermekvédelmi szakemberekről ez nem mondható el,
• a gyermekek belátási képessége, hogy helyesen ítéljék meg tetteik súlyát és következményeit, korlátozott, azonban a felnőttekkel, különösen a gyermekvédelmi szakemberekkel szemben elvárás, hogy tisztában legyenek cselekedeteik súlyával és következményeivel, erkölcsileg és szakmailag helyes döntéseket hozzanak, 
• a gyermekek által felnőttekkel szemben elkövetett bántalmazása mögött teljesen más motívumok húzódnak meg, és a bántalmazás dinamikája is más, mint a gyermekbántalmazási esetekben.

Éppen ezért a felnőttekkel szemben elkövetett bántalmazás más módszertani megközelítést és szabályozási eszközök alkalmazását igényli.

Fontos külön figyelmet fordítani arra, hogy a gyermekbántalmazást gyermek követi-e el, vagyis kortárs bántalmazásról beszélünk, vagy felnőtt-e a bántalmazó, legyen az gyermekvédelmi szakember, vagy más felnőtt személy, mivel az elkövető személyét tekintve eltérő szabályozást alkalmaz a Módszertan. 

Felnőtt elkövető esetében a Módszertan alapján nincs mérlegelési lehetőség a súlyosság függvényében, minden esetben kötelezően alkalmazni kell a Módszertanban foglaltakat. 

Kortárs bántalmazás esetén azonban a Módszertan szerint az ismétlődő és/vagy súlyos bántalmazási esetekben és azok gyanújának esetén kell a Módszertanban foglaltakat alkalmazni. Ennek több okai is van.

A gyermekek körében alacsony életkorban általános reakció az egymás közötti konfliktusok rendezésében az agresszió. Gondoljunk csak arra, hogy kisgyermekek hányszor veszik el egymástól a másik játékát, vesznek össze és lökdösik vagy ütik meg egymást egy játék birtoklásért. A társadalmi normák és értékek, a magatartási szabályok elsajátítása, a düh és agresszió kezelése hosszú szocializációs folyamat részeként történik meg a családjukban élő gyermekek esetében is, ennek következtében gyermekkorban gyakoriak a dühkitörések, az agresszív megnyilvánulások, és ez a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermekek esetében, hiányos vagy sérült szocializációjuk és az elszenvedett traumáik okán, különösen gyakori. Éppen ezért amíg a felnőttekkel, különösen a gyermekvédelmi szakemberekkel szemben elvárás, hogy tisztában legyenek a gyermekbántalmazás tilalmával, a bántalmazás gyermekekre gyakorolt hatásával, a gyermekbántalmazás következményeivel, addig ez a gyermekektől – életkoruk, érettségük, szocializációjuk függvényében nem, vagy csak korlátozottan várható el. 

Jellemző tovább, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermekek többsége a szakellátásba kerülése előtt elszenvedett már bántalmazást, gyakran agresszív, normaszegő környezetben nőttek fel és szocializálódtak, ennek következtében elfogadóbbak a bántalmazással, agresszióval szemben. 

A kortárs bántalmazási eseteket mindig a körülmények figyelembe vételével, a teljes kontextus vizsgálatával kell értékelni, mert ugyanazon cselekmény nagyon eltérő megítélésű lehet eltérő körülmények között (pl. nem ugyanakkora a súlya, ha egy 5 éves gyermek ököllel az arcába üt szintén 5 éves társának játék közben, mint ha ugyanezt teszi egy 17 éves egy 8 éves gyermekkel).

Éppen ezért a kotrásbántalmazások megítélése azon kevés területek egyike, ahol a Módszertan mérlegelésre ad lehetőségek. A szakemberek feladata és felelőssége, hogy megítéljék, hogy az adott kortárs bántalmazás súlyossága vagy ismétlődő jellege eléri-e azt a szintet, ahol meg kell kezdeni a Módszertan alkalmazását, vagyis a bántalmazás jelzését, a kötelező intézkedések megtételét és a belső vizsgálat lefolytatását. 

A teljes ellátórendszeri szabályozásról

 A Módszertan három szinten határozza meg a gyermekbántalmazási esetek jelzésének és kivizsgálásának rendjét:

• intézményi, 
• fenntartói, és 
• ágazati irányítói szinten.

Ez a hármas felosztás alapvetően egy információáramlási láncot jelent: a bántalmazás észlelése a leggyakrabban az intézményi szinten történik, majd a módszertan mellékleteként bevezetett Adatlap kitöltésével és megküldésével jelzésre kerül a fenntartó felé, majd az adatlap továbbításával a fenntartó tájékoztatja az ágazati irányítót. Majd ugyanez a folyamat ismétlődik meg a belső vizsgálat esetében is: az intézmény a belső vizsgálat eredményéről tájékoztatja a fenntartót, aki annak elfogadását követően megküldi azt az ágazati irányítónak. A három szintű felépítés azonban nem pusztán csak az információk közlésére szolgál, hanem egy erős ellenőrző és visszacsatolási funkcióval is bír, aminek célja, hogy minden bántalmazási eset megfelelő módon kivizsgálásra kerüljön és a minden szükséges intézkedés megtételre kerüljön. Mind az adatlap továbbítását, mind a belső vizsgálat eredményének közlését követően lehetősége van a fenntartónak az érintett intézmény felé, valamint az ágazati irányítónak a fenntartók felé lehetősége van a visszajelzésre, további információ kérésére, javaslatételre elmaradt intézkedés megtételére. Ez a fajta folyamatba ágyazott visszajelzési, ellenőrzési funkció folyamatos kommunikációt indikál a folyamat résztvevői között, továbbá lehetőséget ad arra, hogy a jelzési és kivizsgálási folyamat egyre gördülékenyebben menjen, kialakuljanak az intézményi és fenntartói rutinok. 

Az ellátórendszer azonban nem csak a fenti három szereplőből áll, ezért a gyermekbántalmazási esetek kezelésének ellátórendszeri kezelésének egységessége és szabályozottsága érdekében a Módszertan meghatározza

• a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, 
• a gyermekvédelmi gyámok, 
• az országos, fővárosi és a megyei gyermekvédelmi szakértői bizottságok, 
• az EMMI Integrált Jogvédelmi Szolgálata, 
• a gyermekjogi képviselők

számára is gyermekbántalmazási esetek jelzésével és kezelésével kapcsolatos feladatokat.  

Az egyes szintek feladatai

Ahogy azt már korábban kifejtettem, ezen cikk nem pótolja vagy helyettesíti a Módszertan ismeretét. Azonban szükséges áttekinti az intézkedéseket, hogy a folyamat minden szereplője lássa és értse a feladatok, intézkedések egymásra épülését, hogy saját szerepét és feladatait el tudja helyezni a folyamatban. 

Az intézkedések két típusa különíthető el a Módszertanban:

• kötelező intézkedések, 

illetve 

• a szükség esetén kötelező intézkedések (amiknek megtétele a bántalmazási eset körülményeinek és a belső vizsgálat eredményének függvénye, azok ismeretében lehet dönteni a szükségességükről). 

Az egyes szinteken megjelenő intézkedések egymásra épülnek, egymásra reflektálnak, így egyes szereplők nem csak a saját feladataikra látnak rá, hanem ismerhetik azt is, hogy milyen feladatokra, kérésekre, javaslatokat kaphat a többi szereplőtől.

Az intézkedések egy részéhez határidőket is rendel a Módszertan. 

Fontos megjegyezni, hogy az egyes intézmények felépítése, vagy már kialakult belső mechanizmusai nem vagy nem teljes mértékben illeszkedik a Módszertan szerinti felosztáshoz. A szabályozás ezen helyzetek kezelésére kimondja, hogy az intézmény vagy a fenntartó saját hatáskörében rendelkezhet róla, hogy az egyes intézményi vagy fenntartói feladatokat melyik szervezeti szint, munkakör vagy szervezeti egység látja el. Ezen esetekben azonban kikötés, hogy erről egy belső szabályzó dokumentumban (szabályzat, vezetői/fenntartói utasítás, stb.) kell rendelkezni.

Kötelező intézkedésekről

Függetlenül a gyermekbántalmazás körülményeitől, minden esetben meg kell valósulnia az alábbi intézkedéseknek: 

Intézményi szinten

Fontos tisztáznunk mielőtt rátérünk az intézkedésekre, hogy a Módszertan alapján észlelő az a gyermekvédelmi szakember, aki bármilyen formában tudomást szerez a bántalmazásról. Az észlelés bármilyen formáját pedig szó szerint kell venni, észlelésnek számít, ha szemtanúja a bántalmazásnak, ha a gyermek mesél róla, más gyermek beszél róla, tanár, orvos, óvónő, szomszéd, bárki jelzi azt. Észlelésnek számít az is, ha nem jön jelzés semmilyen formában, de gyanújeleket észlelünk a gyermeken (zúzódást, sebet, indokolatlan félelmet az érintéstől, stb.) Észlelésnek számít az is, ha kollégánk beszél bántalmazási esetről azonban ő nem indította el az eljárást. Az észlelő legfontosabb feladata pedig, hogy elindítsa a Módszertan szerinti eljárást. 

Intézményi szinten külön a Módszertan külön szabályozza az eljárást a nevelőszülői hálózatok, a gyermekotthonok/lakásotthonok és a javítóintézetek számára. Ennek oka a különböző intézménytípusok működési és felépítési sajátosságai.

A Módszertan egyébiránt az intézményi szinten belül külön szabályozza az észlelői és a vezetői feladatokat. 

És akkor a kötelező intézkedések:

• A bántalmazott gyermek biztonságba helyezése, lehetőség szerint megnyugtatása, szükség esetén orvosi kivizsgálásának, ellátásának biztosítása. Ez azonnal végrehajtandó intézkedés.
• A bántalmazott gyermek meghallgatása. Azonnali feladat.  Amennyiben a bántalmazó gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermek, és meghallgatására lehetőség nyílik, őt is haladéktalanul meg kell hallgatni.
• Törvényes képviselő (szülő, gyám, gyermekvédelmi gyám, helyettes gyermekvédelmi gyám) értesítése, amennyiben nem a törvényes képviselő a bántalmazó. Azonnali feladat. 
• Fenntartó értesítése – az észleléstől számított 8 órán belül telefonon, 24 órán belül írásban, a Módszertan 1. számú mellékletét képező Adatlap kitöltésével és megküldésével.
• Az illetékes gyermekjogi képviselő értesítése a kitöltött Adatlap megküldésével, a fenntartónak történő megküldéssel egyidejűleg. 
• Belső vizsgálat lefolytatása – az észleléstől számított 10 munkanapon belül.  A belső vizsgálat minden esetben kötelező, gyermekbántalmazás gyanúja, vagy hamis bántalmazás-állítás esetén is. A nem valós bántalmazás állítás is jelzés értékű, valamilyen diszfunkcióra vagy problémára utal, így a belső vizsgálat ugyanúgy rávilágíthat az okokra, előzményekre, mint valós bántalmazás esetében.
• Belső vizsgálat eredményének megküldése a fenntartónak, legkésőbb a belső vizsgálat kezdetétől számított 10. munkanapon. Amennyiben a belső vizsgálat ezen időtartam alatt nem zárható le, a belső vizsgálat részeredményét akkor is közölni kell, tájékoztatást adva a még folyamatban lévő vizsgálati elemekről és a lezárás várható időpontjáról, amely nem lehet későbbi, mint az észleléstől számított 20. munkanap.
• A cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló, egyidejűleg szakellátási intézményben utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőtt vagy javítóintézetben ellátott nagykorú növendék, utógondozott bántalmazása esetén értesíteni kell a törvényes képviselőjét (gondnok, ideiglenes gondnok, eseti gondnok). 
• Amennyiben a bántalmazásnak gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermekek tanúi voltak vagy arról tudomást szereztek, illetve közvetlenül vagy közvetve érintettek a bántalmazási esetben, az intézmény vezetője tájékoztatást nyújt a gyermekeknek, ellátottaknak a bántalmazási ügy kezeléséről, kivizsgálásának folyamatáról, az abban megtett lépésekről, a várható intézkedésekről és a lehetséges következményekről, és végül a vizsgálat eredményéről.
• A bántalmazásról készült orvosi dokumentációt, amennyiben az nem a gyermek egészségügyi alapellátójánál kel etkezett, az intézmény eljuttatja legkésőbb 15 munkanapon belül a gyermek egészségügyi alapellátójához. 

Fenntartói szinten

Fenntartó szint kötelező intézkedése leginkább az intézményen megtett vagy meg nem tett intézkedésekre reagálnak:

• Az ágazati irányító értesítése a gyermekbántalmazásról – a jelentés fogadását követően a lehető legrövidebb időn belül. 
• A belső vizsgálat lefolytatását követően annak eredményének elfogadása vagy további kérdések felvetése, vagy a vizsgálat eredményének elutasítása, az okok és szempontok megjelölésével, a belső vizsgálat eredményének fenntartóval történt közlésétől számított 7 munkanapon belül. 
• Az ágazati irányító tájékoztatása a belső vizsgálat eredményéről, annak elfogadásáról vagy elutasításáról, a belső vizsgálat eredményéről szóló döntést követően haladéktalanul. Amennyiben a belső vizsgálat elfogadása vagy lezárása ezen időtartam alatt nem dönthető el, a belső vizsgálat részeredményét akkor is közölni kell, tájékoztatást adva a még folyamatban lévő vizsgálati lépésekről és a lezárás várható időpontjáról. 

Az intézményi és fenntartói szinten megjelenik közös feladat is.Amennyiben a bántalmazott és/vagy a bántalmazó gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermek, a bántalmazás észlelésétől kezdve a szükséges időtartamban az intézmény kötelező feladataa bántalmazott és/vagy a bántalmazó gyermek pszichés megsegítésének biztosítása, melynek érdekében a fenntartónak biztosítania kell a szükséges térbeli, tárgyi, személyi, illetve esetleges anyagi feltételeket.

Amennyiben a bántalmazásnak gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermekek tanúi voltak, az ő pszichés megsegítésüket is biztosítani kell egyéni vagy csoportos pszichológiai vagy mentálhigiénés segítségnyújtás formájában, melynek célja megelőzésként megoldást kínálni az intézményben megjelenő agresszióval szemben vagy a bántalmazás hatásainak enyhítése, feldolgozása. Indokolt esetben kezdeményezhető a Gyvt. 66. § (3) bekezdés g) pontja szerinti áldozatsegítő, kríziskezelő szolgáltatás biztosítása a területi gyermekvédelmi szakszolgálat részéről. 

A szükség esetén kötelező intézkedések

A szükség szerinti körben azok az intézkedések kerültek szabályozásra, amiket azokban az esetekben szükséges alkalmazni, ahol a bántalmazás körülményei vagy a belső vizsgálat megállapításai szükségessé teszik azokat, azonban ezekben az esetekben kötelező alkalmazni őket. 

Intézményi szintű intézkedések: 

• A további bántalmazás/traumatizáció megakadályozása. 
• Szükség szerinti értesítések megtétele (rendőrség, mentőszolgálat, egyéb hatóságok (katasztrófavédelem, stb.) nevelőszülő értesítése, amennyiben nem a nevelőszülő a bántalmazás észlelője, gyermekvédelmi gyám, akadályoztatása esetén a kijelölt helyettes gyermekvédelmi gyám, nevelőszülői tanácsadó, vezető/magasabb vezető).
• Hiányzó információk beszerzése.
• Munkáltatói jogkörbe tartozó intézkedések megtétele (vezetői feladat).
• Kiegészítő információk szolgáltatása.

Fenntartói intézkedések:

• Adatlap kiegészítésének kérése. 
• Intézkedések kezdeményezése.
• Ha szükséges további kiegészítő információk, intézkedések kérése.
• Ha szükséges fenntartói vizsgálat elrendelése és lefolytatása.
• Intézkedések megtétele a fenntartói vizsgálat eredményei nyomán.
• Ágazati irányító értesítése az ágazati irányító által javasolt lépésekkel, intézkedésekkel kapcsolatban. 

Ágazati irányítói feladatok:

• Kiegészítés kérése.
• Intézkedés kezdeményezése.
• Egyéb tájékoztatás kérése (nyomozó hatóságtól, az Integrált Jogvédelmi Szolgálat vezetőjétől, egyéb ágazati irányításért felelős szervtől (pl.: egészségügyi, oktatásügy), bármely gyámhatóságtól). 
• Felkérés hatósági vizsgálat lefolytatására.
• Javaslattétel fenntartói vizsgálat lefolytatására. 
• Javaslattétel fenntartói vagy munkáltatói intézkedések megtételére.
• Ágazati irányítási eszközök alkalmazása: pl. egyeztetés kezdeményezése, szabályozás áttekintése, rendszerszintű problémák feltárásának kezdeményezése, a Módszertan alkalmazásának figyelemmel kísérése, a tapasztalatok alapján a Módszertan fejlesztése, stb. 
• A Módszertan gondozása, felülvizsgálata.

Gyermekvédelmi gyámi feladatok

A Módszertan részletesen szabályozza a gyermekvédelmi gyámok feladatát a gyermekbántalmazási esetek jelzésének és kivizsgálásának folyamatában.

Gyámi feladatok:

• A bántalmazott gyermek felkeresése.
• Szükség esetén a gondozási hely azonnali hatállyal történő megváltoztatása.
• Gyámhatóság értesítése.
• Részvétel a gyermekbántalmazással kapcsolatos intézményi feladatok végrehajtásában.
• Együttműködés a gyermekbántalmazás kivizsgálásában.
• Egyéb szükséges intézkedések megtétele (ilyen lehet iskolai bántalmazás esetén az oktatási intézménnyel való egyeztetés, például a gyermek hiányzásával, másik osztályba kerülésével vagy akár iskolaváltással kapcsolatban, de kapcsolattartási ügyekben is szükséges lehet az intézkedése).
• A gyermek tájékoztatáshoz és véleménynyilvánításhoz való jogának érvényre juttatása.
• A rendőrségi feljelentés megtétele.

A rendőrségi feljelentés megtételéről

A gyermekbántalmazási esetetek jelentős részében rendőrségi feljelentés megtétele szükséges. A Módszertan alapján a rendőrségi feljelentés megtétele elsődlegesen a bántalmazott gyermek gyermekvédelmi gyámjának, mint törvényes képviselőjének a feladata. 

Amennyiben szükséges, a gyermekvédelmi gyám a rendőrségi feljelentés megtételéhez kérheti az illetékes gyámhatóság segítségét. 

A Módszertan a rendőrségi feljelentést azért teszi elsődlegesen a gyermekvédelmi gyám hatáskörébe, mert ő a gyermek törvényes képviselője, ez azonban nem zárja ki, hogy más személy tegyen feljelentést adott ügyben, ahogy ez a gyakorlatban többször elő is fordul. 

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 171. § (2) bekezdése alapján a gyámhatóság a tudomására jutott gyermekbántalmazással kapcsolatban köteles feljelentést tenni, ha az adott ügyben ezt megelőzően (pl.: gyermekvédelmi gyám által) nem került rá sor. A gyámhatóság feljelentési kötelezettsége sem zárja ki, hogy más tegye meg a feljelentést. A rendelkezés azt jelenti, hogy ha más nem tette meg, a gyámhatóságnak kötelezettsége annak megtétele. 

A Módszertan alapján tehát a gyermekvédelmi gyám feladata elsődlegesen a feljelentés megtétele, vagyis van címzettje a feladatnak, azonban nincs kizárva, hogy más tegye meg a feljelentést (intézményvezető, gyámhatóság, stb.) véleménykülönbség vagy az intézkedés elmaradása esetén. 

Gyermek felnőtt általi bántalmazása esetén minden esetben kötelező a rendőrségi feljelentés megtétele, kortárs bántalmazás esetén akkor szükséges feljelentést tenni, ha azt a bántalmazás ismétlődő jellege és/vagy súlyossága indokolttá teszi. 

A Módszertan alapján a rendőrségi feljelentés megtételét nem előzheti meg a gyanú alaposságának mérlegelése. A gyanú alaposságának vizsgálata a nyomozó hatóság kompetenciájába tartozik, a nyomozó hatóság rendelkezik az ehhez szükséges szakmai tudással és jogi felhatalmazással. A rendőrségi feljelentés megtételétől azokban az esetekben sem szabad eltekinteni, ha a vélelmezett bántalmazó kora miatt nem büntethető, vagy a bántalmazott és a vélelmezett bántalmazó elmondása az eseményekről nem egyezik. A feljelentés megtételével kapcsolatban azonosan kell eljárni a bántalmazás típusától függetlenül, annak ellenére is, ha a nyomozó hatóság előtt nem esik ugyanolyan megítélés alá például az érzelmi és a fizikai bántalmazás.

A belső vizsgálatról

A Módszertan a mellékletei között tartalmaz egy segédletet a belső vizsgálat lefolytatásához.

A belső vizsgálati segédlet alkalmazása a belső vizsgálatok során nem kötelező, azonban gyakorlati tapasztalatokra építve került kialakításra, így segítséget tud nyújtani azon intézményeknek és fenntartóknak, ahol nincs kialakult és bevett gyakorlata a belső vizsgálatok lefolytatásának.  

Fontos kiemelni, hogy a belső vizsgálatot a rendőrségi eljárástól függetlenül kell lefolytatni, vagyis a belső vizsgálatnak nem a bántalmazási gyanú elvetése vagy igazolása a célja, hanem 

• a bántalmazással vagy annak gyanújával kapcsolatban az intézményi működés vizsgálata, 
• a bántalmazás megelőzéséhez és/vagy kezeléséhez szükséges intézkedések feltérképezése, - a problémák beazonosítása, melyre alapozottan az intézmény és fenntartói intézkedések meghatározandóak.

A segédlet javaslatokat tartalmaz a belső vizsgálatot végző team kialakítására, a belső vizsgálat során vizsgálta dokumentumok körére, a meghallgatások lefolytatására, sőt a belső vizsgálat eredményeiről beszámoló dokumentum felépítésére is. 

A Módszertan jelentőségéről

A Módszertan jelentősége túlmutat az egységes, kötelező és rendszerszintű szabályozáson.

A többszintűség és a teljes gyermekvédelmi szakellátási, javítóintézeti lefedettség eredményeként a gyermekbántalmazási esetekkel és azok kezelésével kapcsolatban olyan mennyiségű és minőségű információ gyűlik össze a gyermekbántalmazással kapcsolatban intézményi, fenntartói és országos szinten is, amelyre eddig nem volt példa Magyarországon. Ezen információk értékelése és elemzése pedig lehetővé teszi nem csak a gyermekbántalmazás jelenségének jobb megértését, hanem a gyermekbántalmazások megelőzését, a gyermekbántalmazás elleni fellépést mind az egyes intézmények, mind a teljes ellátórendszer szintjén.

A Módszertan léte és alkalmazása már önmagában is a gyermekbántalmazások megelőzésének is eszköze lehet, hiszen ha az észlelt gyermekbántalmazási esetek kötelezően, következetesen, egységesen és átláthatóan kerülnek kezelésreés kivizsgálásra a rendszer működése folyamatosan deklarálja, hogy az esetek nem maradnak következmények nélkül, aminek visszatartó hatása lehet. A visszatartó hatás azonban csak a Módszertan egységes és konzekvens alkalmazásával érhető el. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a Módszertan alkalmazása a megelőzés szempontjából is fontos eszköz lehet, ám önmagában nem elégséges.

Fontosnak tartjuk jelezni, hogy ilyen részletességű, kötelezően alkalmazandó és teljes intézményrendszerre kiterjedő gyermekbántalmazási esetek kezelésére és jelzésére vonatkozó szakmai szabályozó anyag más, a gyermekek ellátásában érintett, vagy a gyermekek és családok számára szolgáltatásokat nyújtó intézményrendszerben vagy társadalmi alrendszerben (pl.: gyermekek napközbeni ellátása, köznevelés, egészségügy, sport- és kulturális terület intézményei vagy szolgáltatói, stb.) nem került még bevezetésre. ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 2020-ban kiadott, Magyarország számára megfogalmazott ajánlásaiban megfontolásra ajánlja a Módszertan kiterjesztését minden olyan helyzetre és esetre, ahol gyermekek bántalmazás áldozatává válhat. (ENSZ Gyermekjogi Bizottsága Magyarország hatodik időszakos jelentésére vonatkozó záró észrevételek, 24. pont (c) bekezdés)

A szerző a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató szakmamódszertani csoportvezetője.