Réteket sárgává fakító kánikula idején akadhat-e jobb program, mint egy vízimalmot megcsodálni belülről vagy kis vitorlákkal felszerelt tutajflottát vízre bocsátani?

Izgalmas és tartalmas napot tölthetettek együtt augusztus közepén Veszprém megyei nevelőcsaládjaink Vilonyán mintegy ötvenen.

Nevelőszülők és az őket segítő tanácsadók kötetlenül beszélgethettek, jól érezhették magukat, míg a gyermekek színes és tartalmas programokon vettek részt. Amíg a kisebb gyerkőcök felfedezték a hatalmas játszóteret, a nagyobbacskák elsajátították a tutajkészítés fortélyait: természetesen nádszálból árboc és igazi zászló felhasználásával kellett építkezni. 

A csinos kis vízi járműveket a helyi tóban azonnal fel is lehetett avatni. A tutajok első útjukra indultak kalandot keresni, míg gyermekeink megcsodálták a hely adottságait, a vízesést és a patakot az erdő szélén.

A vilonyai vízimalom tulaja lenyűgözően mesélt a csapatnak az ötszázéves családi legendáriumból, hiszen több száz éve tudhatják magukénak a birtokot. Körbe vezetett a sokat látott épületben, a dédszüleink korának megfelelően berendezett padlás segített elképzelni, milyen is lehetett az élet annak idején például internet nélkül.

Az érdeklődők a vízügyi szakember előadását álmélkodva hallgatták, és ki is próbálhatták a víz minőségének mérését, amiből megtudható, hogy mennyire élhető, és milyen gazdag élővilágnak ad otthont.

Nemcsak a múltba utazott veszprémi közösségünk ezen a napon, hanem a jelen vívmányaival is találkoztak, hiszen a nagyobb fiúk kipróbálhattak egy drónt, többek közt ennek is köszönhetőek a napról született legviccesebb pillanatképek.

Mindeközben két bográcsban főtt az igazi magyaros paprikás krumpli gazdagon, a házias szakácsok és kukták közös munkájának hála mindenki jóllakottan élvezhette a családias hangulatot. 

A mielőbbi viszontlátás reményében vált el a nap végén egymástól a csapat, s mire kigördült az utolsó autó is, mintha vezényszóra tenné, eleredt az eső, hogy végre felfrissülhessen a szomjas föld.