A gyermek alaposabb megismerésének lehetséges területei az alábbiak lehetnek (Kiss, in N. Kollár - Szabó, 2017.): 

• a tanuló előzetes tudása 
• a tanuló képességei 
• kompetenciái 
• érdeklődése 
• személyiségjellemzői 
• érzelmi tényezők (pl. motiváltság) 
• tanuláshoz való viszony 
• megtapasztalt énhatékonyság mértéke 
• családi környezet 
• baráti társaság 
• tágabb szociális környezet 
• anyagi támogatás lehetőségei 
• érzelmi támogatás lehetőségei 
• intellektuális támogatás lehetőségei 
• iskolán kívüli tanulmányi terhelés 
• iskolán kívüli egyéb terhelés (pl. edzések vagy épp családi terhek) 

A pedagógus számára számos eszköz áll rendelkezésre, hogy fenti szempontok alapján jobban megismerhesse a gyermeket. Ez a módszerek lehetnek (Kiss in N. Kollár – Szabó, 2017): 

• A diákok közvetlen megfigyelése: tanórai és tanórán kívüli módon 
• Közvetett megfigyelés: kérdőív, attitűdskála, esszé 
• A gyermek önreflexiója, önértékelése: teljesítményértékelés, önjellemzés 
• Célzott beszélgetés a személyiság megismerésére: interjú, exploráció, anamnézis 
• A diákok informális kapcsolatrendszerének feltérképezése: szociometria 

Ezen módszereknek kiterjedt szakirodalma és módszertana áll a pedagógus rendelkezésére, azonban szükség esetén bátran kérjünk segítséget (iskola)pszichológustól, aki segíthet a megfelelő módszer kiválasztásában, alkalmazásában, és a kapott eredmények értelmezésében is. 

Alulteljesítés 

A tehetségazonosítás és tehetséggondozás visszatérő problémája az alulteljesítés jelensége, amikor a gyerek jóval az alatt teljesít, mint amit a képességei lehetővé tennének. 

Hazánkban, a tehetségpontok fogalomhasználata szerint: 

„Alulteljesítő az a diák, akinek értelmi képességeihez viszonyítva az elmúlt két hónapban, a közismereti tárgyak többségében szerzett tanulmányi eredményei relatív értelemben gyengék. 

Alulteljesítő tehetséges az a diák, akinek átlag feletti (115 IQ feletti) intellektuális képességei ellenére az elmúlt két hónapban, a közismereti tárgyak többségében tanulmányi eredményeinek átlaga 4-esnél gyengébbek…” (Balogh – Mező- Kormos, 2011) 

Ezen értelmezésből kiviláglik, hogy a tehetségpontok leginkább az iskolai oktatás számára hozzáférhető tehetségtípusok gondozását végzik, valamint, hogy szemléletük pszichometriai alapokon nyugszik: az intelligenciahányados és a közismereti tárgyakban nyújtott teljesítmény vizsgálatán. A társadalom számára egyéb tekintetben rendkívül értékes tehetségek (pl. vezetői tehetség vagy sprituális tehetség) gondozásában komoly szerep juthat a civil, illetve egyházi tehetséggondozás szereplőinek. Az iskolai környezetben kevésbé észlelhető tehetségek felfedezése, gondozása e közegben sokkal több teret és eszközt kaphat. 

Az alulteljesítést a szerzők komplex problémaként írják le, és így kezelését is komplex módon látják megoldhatónak, többek között a tanuló motivációjával, önismeretével, a tanulás módszertanával, oktatási módszerével, tantervvel, valamint a gyermek magánéletével összefüggésben. 

Az alulteljesítő gyerekek ismérvei (Kőrössy 2017, in N.Kollár – Szabó 2017.): 

• gyakran kezdik mentegetőzéssel a mondandójukat („Nem biztos, hogy jól mondom, de…”) 
• énképük negatívabb a jól teljesítőkéhez képest 
• a kritikát vagy visszautasítják vagy kritika hatására visszavonulnak 
• gátlásosak: képtelenek kifejezni magukat érzelmek és/vagy cselekvések terén 
• defenzívek: engedékenyek, a konfliktus- illetve teljesítményhelyzeteket kerülik 

Ilyen esetekben a gyerek teljes személyiségének fejlesztése szükséges, hogy az énképe, és ez által a teljesítménye javuljon. 

A KÁSZPEM® Rendszernek épp e területen van nagy létjogosultsága: különösen a Bizalom, valamint a Teljesítményhez való viszony és jövőkép pillére által érintett témák feldolgozása által hozzásegítheti a gyermeket ahhoz, hogy képességeinek, adottságainak megfelelően legyen képes teljesíteni, és a benne szunnyadó tehetséget érvényre juttatni. 

Komplex tehetségfejlesztés 

A tehetség különböző elméleteinek és a tehetséggondozás számtalan szempontjának áttekintésekor jól látható, hogy a tehetség jelensége – csakúgy mint maga az ember személyisége – rendkívül összetett, és csak a környezetével összefüggésben vizsgálható. Ezért a jó tehetségfejlesztő programok mindig számolnak a tehetség komplexitásával, és törekednek arra, hogy a lehető legtöbb területen hassanak a gyermek fejlődésére. 

Ezért a tehetségfejlesztő programok megtervezésekor szükséges, hogy az alábbi szempontokra is választ adjon a program (Balogh – Mező- Kormos, 2011): 

• a tehetséges gyermek erősségeinek fejlesztése 
• a tehetséges gyermek gyengeségeinek kompenzálása vagy a gyenge terület megerősítése 
• kedvező társas légkör kialakítása (tanárokkal, kortársakkal, fejlesztő szakemberekkel, illetve szükség esetén a családdal is) 
• a pihenést és feltöltődést biztosító lehetőségek integrálása 

Bármilyen típusú tehetség fejlesztéséről legyen is szó, a fenti szempontok figyelembe vétele biztosíthatja azt, hogy a gyermek személyisége egészségesen, életkorának megfelelő dinamikával fejlődjön. 

Tehetségfejlesztés a KÁSZPEM® Rendszerében 

A KÁSZPEM® Rendszer elsősorban a családból kiemelt (gyermekotthonban, lakásotthonban, nevelőszülőnél élő) gyermekek tehetséggondozásához ad keretet, azonban tapasztalataink szerint jól alkalmazható hátrányos helyzetű, de családban élő gyermekek neveléséhez is. 

A KÁSZPEM® három alapproblémára igyekszik választ adni a tehetséggondozásban: 

• a tehetséggondozásban alulreprezentált csoportok elérésére 
• a nehezen megközelíthető csoportok tagjainak motiválására, hogy a tehetséggondozásban megmaradjanak 
• a saját sorstársak felkarolásának szükségletére és lehetséges megoldásaira 

1. A tehetséggondozásban alulreprezentált csoportok elérése – A merítés módszerei 

Mint arra már számos kutató és elméletalkotó rámutatott, a tehetséggondozás számára vannak nehezen hozzáférhető, tehetséggondozásban alulreprezentált csoportok, úgy mint: 

• szociokulturálisan hátrányos helyzetűek 
• etnikai kisebbségi csoporthoz tartozók 
• szocioökonómiai szempontból hátrányos helyzetűek 
• nők 
• többségi nyelvet nehezen beszélők 
• sérültek illetve képességdeficites gyerekek 
• óvodások és alsó tagozatosok 
• kétszeresen kivételes tehetségek (pl. tehetséges tanulási zavarosok, tehetséges ADHD-sek) 
• kreatív tehetségek 

(Harmatiné Olajos Tímea, 2015) 

E célcsoportok rendszerint nyelvi, kulturális, szocioökonómiai és iskolai szempontból hátrányos helyzetük miatt egyrészt kevéssé azonosíthatóak a klasszikus, teljesítményalapú mérésekkel, másrészt pedig motiválásuk, és tehetséggondozásba való bekapcsolódásuk is nehézségekbe ütközik.  

„Gyarmathy (2013) a szociokulturálisan hátrányos helyzetű tehetségekkel kapcsolatban kiemeli, hogy számukra a legjobb stratégia nem a képességmérésekre alapozó azonosítás, hanem a tehetségnek alkalmas háttér kínálása, azaz maga a tehetséggondozás. Amint a fenti áttekintésből is kitűnt az azonosítás kérdése valamennyi speciális tehetségcsoport esetén kényes és nem kellő hatékonysággal működő területnek tekinthető. Ezért van létjogosultsága annak a szemléletnek, mely szerint az a legcélravezetőbb, ha a gyermekek/fiatalok minél több lehetőséget kapnak képességeik kipróbálására, s ennek érdekében gazdag kínálat várja őket iskolai és iskolán kívüli tevékenységekben való részvételre. Ebből az is következik, hogy az alulreprezentált csoportok számára kulcsfontosságú a hozzáférés kérdése.” 

(Harmatiné Olajos Tímea, 2015, p. 46.) 

A fenti gondolatok mentén a KÁSZPEM® által kínált megoldások a tehetséggondozásban alulreprezentált csoportok elérésére a következők: 

1. Identitás szempontjából könnyen befogadható programokkkal történő megszólítás 

2. Érdeklődésnek, képességeknek megfelelő, vonzó programokkal történő megszólítás 

3. A célcsoport családi, baráti, iskolai környezetének megszólítása 

4. A célcsoport felkeresése a lakóhelyén 

A fenti módszereknek több alapvető jellegzetessége is van: 

• figyelembe veszik a családból kiemelt gyerekek sajátos élethelyzetét 
• elsődleges céljuk, hogy a gyermeknek lehetősége legyen találkozni olyan alternatívákkal, melyek az életét gazdagabbá és teljesebbé teszik 
• a KÁSZPEM® alapelveinek megfelelően indirektek, sosem toborzunk gyerekeket egyenesen tehetséggondozásra, hagyunk időt számukra arra, hogy megbarátkozzanak a gondolattal 
• gyakran élményprogramokba ágyazzuk bele az átadni kívánt üzenetet 
• ha a programon valamilyen módon megmérettetnek a gyerekek (pl. egy tábori Ki Mit Tud-on), ott nem csak azok kapnak elismerést, akik kiemelkedtek, hanem mindenki, aki egyáltalán megjelent az eseményen 
• mindig magukban rejtik a lehetőségét annak, hogy a gyermek személyes kapcsolatot alakíthasson ki jövendőbeli mentorával 
• alulról nyitottak: azaz nem szűrjük meg előre a gyerekeket tehetség szempontjából 
• felfelé nyitottak: azaz a kiugróan tehetségesnek bizonyuló gyerekek számára megkeressük a lehetőséget a specifikus tehetséggondozási formák elérésére 

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez” bölcsessége alapján a családból kiemelt gyerekek esetében sokkal inkább a gyerekek közvetlen megszólításával tudjuk őket bevonni a tehetséggondozásba, semmint olyan programokkal, amelyek számukra nehezen érthetőek, túl távolinak, elérhetetlennek tűnhetnek. Fontos megjegyeznünk, hogy tapasztalatunk szerint a tehetséggondozásból kimaradó tehetségekről saját környezetük tudomással bír, de önbizalomhiány, önértékelési problémák és a kapcsolati háló elégtelensége miatt ezek a gyerekek gyakran sohasem kerülnek a tehetséggondozók látókörébe, ha csak azt várjuk, hogy ők maguk kezdeményezzenek. 

A nehezen megközelíthető csoportok tagjainak motiválása – A megtartás módszerei 

Amennyiben már sikerült a gyermekkel személyes kapcsolatot kialakítani, a tehetséggondozás sarkalatos pontja a motiválás kérdésköre. Hogyan tartsuk meg a gyermeket a tehetséggondozásban? Hogyan tudjuk segíteni, hogy kezelje a sikereit, kudarcait, és, ami a legfontosabb, az oda vezető út nehézségeit? 

A több mint két évtizedes tapasztalatunk azt mutatja, hogy igen nehéz erre általános receptet adni. Azonban több alapelv is kikristályosodott az évek során, amely segítséget nyújthat számunkra. 

Az első és legfontosabb eszközünk a személyes szükségletek hierarchikus kielégítése. A KÁSZPEM® Rendszerében mindennapos gyakorlat a maslow-i szükséglethierarchia rendszer értelmezése és gyakorlati alkalmazása. Nem várhatjuk el éhező, megalázott, önértékelési zavarokkal küzdő gyermektől, hogy a tehetségfejlesztés önmegvalósítási eszményét igyekezzen megvalósítani. 

(Abraham Maslow szükséglethierarchia rendszeréről bővebb leírást talál a kézikönyv gyermekvédelemről szóló fejezetében.) 

A KÁSZPEM® Tehetséggondozási Programjában a motiválás alapelvei a következők: 

1. Személyiségfejlesztés: a KÁSZPEM® alapvetően a gyermek személyiségének fejlesztésére koncentrál. Meglátásunk szerint a jól funkcionáló, kielégítően asszertív és szociábilis személyiség alapvetően szükséges a tehetség kibontakozásához, és megteremti az alapot arra, hogy a gyermek alkalmassá váljon intézményes tehetséggondozásra is. 

2. Példamutatás: a gyermeknek szüksége van legalább egy olyan emberre, aki hasonló kondíciókkal indult, mint ő, és megtestesíti számára a lehetséges siker ideálját 

3. A követendő minta megközelíthetősége: a családból kiemelt gyermek számára különösen fontos, hogy példaképe megközelíthető, személyes kapcsolattal hozzáférhető legyen 

4. Alternatív tehetségfogalom: a tehetséget nem csak a klasszikus módon értelmezzük (pl. tudományos vagy művészeti tehetség), hanem tehetségként kezeljük azokat a gyerekeket is, akiket ambícióik arra késztetnek, hogy személyes lehetőségeikhez képest a legnagyobb sikert érjék el. Számunkra siker az önálló életvezetés, az egészségesen működő saját család vagy egy szakma mesterként való művelése is. 

5. Lassúság és szelídség: a KÁSZPEM®-ben hagyunk időt arra, hogy a gyermek megbarátkozzon a továbblépés, fejlődés gondolatával. Az önbizalomhiány és tanult tehetetlenség falát téglánként bontjuk le. 

6. Indokolt direktivitás (csak kivételes esetekben): olyan helyzetekben, ahol a tanult tehetetlenség és kishitűség komolyan veszélyezteti a gyermek sikerét, időnként a gyermek/fiatal korlátaival való direkt konfrontációt kell választanunk 

7. Örömvezéreltség: engedjük, hogy a gyermek/fiatal minél több örömöt, pozitív hozadékot találjon a tehetséggondozás és a személyiségfejlődés folyamatában 

8. Közösség: a tehetséggondozás sohasem magányos vagy kétszemélyes folyamat. Mindig egy megtartó közösség veszi körül a fiatalokat, ami visszajelzést ad, megerősít, támogat. 

9. Türelem: a családból kiemelt gyermekek terhelt életútjuk miatt gyakran sokkal több feladatot kapnak tehetségük kibontakozása során, mint családban élő társaik. Időt kell hagyni számukra, hogy begyógyítsák a sebeiket, és kinyissák saját kapuikat. 

10. Elfogadás: sohasem lehetünk biztosak abban, hogy a gyermek is egyet fog érteni a mentoraival a jövőjét illetően. Ilyenkor mindig megvizsgáljuk, hogy van-e lehetőségünk még megtartani a gyermeket, azonban el kell fogadnunk, ha a gyermek más utat választ magának. 

11. Utánanyúlás: a családból kiemelt gyerekek esetében gyakran történik komoly visszaesés a tehetséggondozásban (például nagykorúvá válásuk környékén). Ilyenkor akár egzisztenciálisan is fenyegető helyzetekbe kerülhetnek. Ilyenkor személyesen kell utána menni a fiatalnak, és, ha kell, kézen fogva, anyagi, erkölcsi, szakmai, és legfőképpen emberi támogatással kell őt segíteni, hogy visszatérhessen a sikerhez vezető útra. 

A saját sorstársak felkarolásának szükséglete és lehetséges megoldásai – A mentorálás 

A gyermekvédelemben mindig is fellelhetőek voltak olyan a gyerekek, akik végül kiemelkedőt tudtak létrehozni felnőttként. Ám sokukról nem tudja még a közvetlen környezetük sem, hogy nem a vér szerinti családjukban nevelkedtek fel. Ennek oka gyakran igen összetett, azonban tapasztalatunk szerint a „rejtőzködő” volt állami gondozottak az alábbi okok miatt szoktak inkognitóban maradni: 

• a múltjuk említése is rendkívül fájdalmas számukra, nem szeretnének ezzel nap mint nap szembesülni 
• állami gondozott voltukat szégyenként, bélyegként élik meg, ami számukra csak hátrányt és negatív előítéleteket okoz 
• úgy gondolják, a többségi társadalom nem értené meg őket, ha tudnák, honnan érkeztek 
• úgy gondolják, ők már nem tartoznak többé az állami gondozottak közé. „Ami volt, elmúlt.” 
• úgy gondolják, hogy múltjuk ilyen szempontból nem meghatározó a jelenükre nézve 

Emellett azok a segítő szándékú (szak)emberek, akik gyermekotthonban felnővén szeretnének sorstársaikon segíteni, időnként onnan is elutasítást kapnak, ahová a segítséget szánják: 

• roma származásúak gyakran találkoznak azzal, hogy a többi roma kiközösíti őket, mondván: „Ha tanult ember vagy, akkor te már kimagyarosodtál. Nem vagy többé cigány.” 
• megesik, hogy a gyermekotthonban dolgozók fenntartással vagy elutasítással fogadják azt, aki hajdani gyerekként visszatér a gyermekvédelmi rendszerbe dolgozni – nem tudnak nézőpontot váltani vele kapcsolatban 
• a gyerekekben kognitív disszonanciát kelthet, hogy az adott személyt mely csoprt tagjaként azonosítsák: közülük való, de valahogy mégsem 
• jogos felvetés lehet, hogy olyan fiatal, aki maga is traumákat élt meg, hogyan tudna segíteni a hozzá hasonlókon 
• A KÁSZPEM® egyik alapfogalma az „autentikus segítő”: olyan segítő, aki maga is megélte az az életállapotot, amit az általa segítettek. 

A KÁSZPEM® Rendszer komplexen kezeli ezt a kérdéskört: 

• 1. Az autentikus segítő célzott felkészítése: Mindenek előtt már a tehetséggondozás időszakában elkezdjük a fiatal személyiségének szelíd érlelését, ha szükséges, utóérlelését. Komoly nevelési és terapeutikus eljárások alkalmazásával segítjük a fiatalt abban, hogy személyes traumáit feldolgozzuk, hibás megküzdési mechanizmusait javítsuk, és támogatjuk, hogy a fejlődését gátló személyiségtényezőket adaptívabb működésmódokkal válthassa ki. Olyan érettségi szintre igyekszünk vezetni a fiatalt, amikor tisztában van a gyermekkorában elszenvedett sérüléseivel és annak következményeivel, azonban képes azt felnőtten kezelni, és mások megsegítése szolgálatába állítani. Csak így látjuk megvalósíthatónak azt, hogy valaki a sorstársai számára autentikus segítőként támaszt nyújtson. 
• 2. Tanácsadás: az autentikus segítő folyamatos segítséget kap társaitól. Mint láthattuk, a KÁSZPEM® csoportos műfaj, és a benne tevékenykedő segítők is közösségben dolgoznak, az autentikus segítőnek állandó szakmai és társas támogatást adunk. 
• 3. Szakmai felkészültség: fontosnak tartjuk, hogy az, aki sorstársai segítését vállalja fel, a lelkesedésen túl megfelelő mértékű szakmai felkészültséggel is rendelkezzen e téren. Ez három szinten valósul meg: önkéntes-felkészítés, célzott autentikus segítő felkészítés, illetve, ha mélyen elhivatott a fiatal, akkor intézményes szakmai képzése (pl. szakmaszerzés, diplomaszerzés) szempontjából is segítjük. 
• 4. Autentikus segítők köre: a KÁSZPEM®-ben tevékenykedő autentikus segítők egy kis csoportot alkotnak az önkéntesek körén belül. Ez a kör sajátos kommunikációs mintázattal, csoportszabályokkal és küldetéssel bír. Ők jelentik a KÁSZPEM® legtisztább forrását. Hitelességük jelenti a mintát a többi önkéntes és a gyerekek számára. Az autentikus segítők köre a családban felnőtt önkéntesek csoportjának része, és alapvetően nem különül el tőle a mindennapi segítői munkában. Azonban a fiatalok motiválásának, megtartásának, és a nehézségekkel való megküzdésnek ők adják a legjobb hátteret a KÁSZPEM®-ben. 
• Az autentikus segítők az alap önkéntes felkészítésen túl saját tematikával, önállóan végzik felkészülésüket a segítői munkára. 
• Emellett nagy erőssége e csoportnak, hogy az egymás iránti szolidaritás nem csak a munkában, de a magánéletben is átszövi az életüket. 

A KÁSZPEM® Rendszerben működő programokon a résztvevőkre gyakran átragad az ott dolgozó munkatársak lelkesedése. Szívesen maradnának meg ebben a biztató, erőt adó közegben. Gyakran tömegesen jelentkeznek önkéntes munkára egy-egy élményprogramot követően. A módszer alapítója, Kothencz János ezt a lélektanilag rendkívül meghatározó pillanatot szokta megragadni arra, hogy megérintse őket üzenetével: „Add tovább!” Az ő kérése, hogy a KÁSZPEM® Rendszerben tapasztalt jó élményeket, érzéseket, a támogatottság érzését ne öncélúan alkalmazzák a fiatalok, hanem adják tovább, azoknak, akik a legjobban rászorulnak. Egyszerű, emberi, és mély elhatározással meg is valósítható kérés. Így lesz teljessé a segítés és tehetséggondozás köre. 

A konzultációs nap második felében pedig a tehetséggondozás gyakorlati megvalósulását tekinthették meg a résztvevők, hiszen egy tehetségeket megmutató versenyre került sor. 

„Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.” (Lukács evangéliuma 12,48) 

A tehetség különböző elméleteinek és a tehetséggondozás számtalan szempontjának áttekintésekor jól látható, hogy a tehetség jelensége – csakúgy mint maga az ember személyisége – rendkívül összetett, és csak a környezetével összefüggésben vizsgálható. Ezért a jó tehetségfejlesztő programok mindig számolnak a tehetség komplexitásával, és törekednek arra, hogy a lehető legtöbb területen hassanak a gyermek fejlődésére. 

Ezért a tehetségfejlesztő programok megtervezésekor szükséges, hogy az alábbi szempontokra is választ adjon a program (Balogh – Mező- Kormos, 2011): 

• a tehetséges gyermek erősségeinek fejlesztése 
• a tehetséges gyermek gyengeségeinek kompenzálása vagy a gyenge terület megerősítése 
• kedvező társas légkör kialakítása (tanárokkal, kortársakkal, fejlesztő szakemberekkel, illetve szükség esetén a családdal is) 
• a pihenést és feltöltődést biztosító lehetőségek integrálása 

Bármilyen típusú tehetség fejlesztéséről legyen is szó, a fenti szempontok figyelembe vétele biztosíthatja azt, hogy a gyermek személyisége egészségesen, életkorának megfelelő dinamikával fejlődjön. 

Mint arra már számos kutató és elméletalkotó rámutatott, a tehetséggondozás számára vannak nehezen hozzáférhető, tehetséggondozásban alulreprezentált csoportok, úgy mint: 

• szociokulturálisan hátrányos helyzetűek 
• etnikai kisebbségi csoporthoz tartozók 
• szocioökonómiai szempontból hátrányos helyzetűek 
• nők 
• többségi nyelvet nehezen beszélők 
• sérültek illetve képességdeficites gyerekek 
• óvodások és alsó tagozatosok 
• kétszeresen kivételes tehetségek (pl. tehetséges tanulási zavarosok, tehetséges ADHD-sek) 
• kreatív tehetségek (Harmatiné Olajos Tímea, 2015) 

Látható, hogy a családból kiemelt gyermekek nem csak egy, de több szempontból is alulreprezentáltak a tehetséggondozásban. 

E célcsoportok rendszerint nyelvi, kulturális, szocioökonómiai és iskolai szempontból hátrányos helyzetük miatt egyrészt kevéssé azonosíthatóak a klasszikus, teljesítményalapú mérésekkel, másrészt pedig motiválásuk, és tehetséggondozásba való bekapcsolódásuk is nehézségekbe ütközik.  

„Gyarmathy (2013) a szociokulturálisan hátrányos helyzetű tehetségekkel kapcsolatban kiemeli, hogy számukra a legjobb stratégia nem a képességmérésekre alapozó azonosítás, hanem a tehetségnek alkalmas háttér kínálása, azaz maga a tehetséggondozás. Amint a fenti áttekintésből is kitűnt az azonosítás kérdése valamennyi speciális tehetségcsoport esetén kényes és nem kellő hatékonysággal működő területnek tekinthető. Ezért van létjogosultsága annak a szemléletnek, mely szerint az a legcélravezetőbb, ha a gyermekek/fiatalok minél több lehetőséget kapnak képességeik kipróbálására.  

Ennek érdekében gazdag kínálat várja őket iskolai és iskolán kívüli tevékenységekben való részvételre. Ebből az is következik, hogy az alulreprezentált csoportok számára kulcsfontosságú a hozzáférés kérdése.” 

(Harmatiné Olajos Tímea, 2015, p. 46.) 

A fenti gondolatok mentén a KÁSZPEM® által kínált megoldások a tehetséggondozásban alulreprezentált csoportok elérésére a következők: 

5. Identitás szempontjából könnyen befogadható programokkkal történő megszólítás 

6. Érdeklődésnek, képességeknek megfelelő, vonzó programokkal történő megszólítás 

7. A célcsoport családi, baráti, iskolai környezetének megszólítása 

8. A célcsoport felkeresése a lakóhelyén 

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez” bölcsessége alapján a családból kiemelt gyerekek esetében sokkal inkább a gyerekek közvetlen megszólításával tudjuk őket bevonni a tehetséggondozásba, semmint olyan programokkal, amelyek számukra nehezen érthetőek, túl távolinak, elérhetetlennek tűnhetnek. Fontos megjegyeznünk, hogy tapasztalatunk szerint a tehetséggondozásból kimaradó tehetségekről saját környezetük tudomással bír, de önbizalomhiány, önértékelési problémák és a kapcsolati háló elégtelensége miatt ezek a gyerekek gyakran sohasem kerülnek a tehetséggondozók látókörébe, ha csak azt várjuk, hogy ők maguk kezdeményezzenek. 

A fentiek figyelembevételével is a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató kiemelt fontosságúnak tartja a családjukból kiemelt gyermekek tehetségének a gondozását.  

A tehetségfejlesztés a gyermekek pozitív énképének kialakulását, önismeretének és személyiségének fejlődését segíti.  

A Ki-Mit-Tud programunkban a vérszerinti családjukat nélkülöző fiatalok megmutathatják, hogy miben tehetségesek. A verseny országos szintű, a programon a döntőbe került tehetségek mérették meg magukat. Összesen 70 gyermek mutatta meg produkciókon keresztül azt, hogy miben érzi magát tehetségesnek. 

A saját verstől kezdődően a néptáncig nagyon színes produkciókat élvezhetett a zsűri. 

A színes nap végén komoly fejtörést okozott a zsűritagoknak az abszolút győztesek kiválasztása, mert nagyon tehetséges fiatalok mutatták be produkcióikat. 

A programunk végén nagyon büszkén, ajándékokkal távoztak a résztvevők, egy igazán tartalmas és lélekmelengető napot töltve együtt. 

A programunkon 170 fő vett részt.