Mi volt az idei tábor legszebb élménye?

Az ÁGOTA Tábor mindenkié. Nemcsak gyerekeinknek, fiataljainknak jelent életre szóló élményt, hanem segítőinknek, munkatársainknak is, a háttérben dolgozó sok-sok tevékeny embernek, aki mozgásba hozza és mozgásban tartja a tábort. Akármerre jártunk a táborban és a színfalak mögötti helyszínein, meghatott emberekkel, távolba révedő tekintetekkel találkozunk.  

Megkértük néhány segítőnket, hogy idézzen fel egy-egy szép élményt az idei ÁGOTA Táborból.

Gémes Sándor, fotósunk elmondta, idén az volt a legnagyobb élménye, hogy rá kellett döbbennie, vannak itt olyan gyerekek, akiknek ő maga is szemmel követi a felnőtté válását. Sándor régi motoros, lassan két évtizede fotózza táborunk legszebb pillanatait. Ez a 10 nap nemcsak 10 nap az évből, hanem bepillantás is a gyermekek sorsába, a sorsuk fonalának újra felvétele, a lehetőség, hogy láthassa, merre tart az életük, egy jó szóval, egy beszélgetéssel részese lehessen cseperedésüknek.

Varga Márta így mesélt legszebb élményéről: „Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a templomban sikerült szálláshelyet találnom magamnak. Első este hajnali fél 1 környékén arra lettem figyelmes, hogy hangokat hallok bentről a templomból. Kikukucskáltam a karzaton és azt láttam, hogy három fiatal bent ül éjszaka a templomban és imádkoznak. Ezt követően arról beszélgettek, kit hogyan érintett meg a hit, a vallás és hogyan változtatta ez meg az életüket. Számomra nagyon megható volt, hogy huszonéves fiatalokat éjszaka valami rávett arra, hogy a megvallják a hitüket egymásnak és az Isten imájával fejezzék be a napot.”

Zemencsik Norbi, gyakorló mentő ápoló a következő történetet mesélte: „Volt egy kislány, aki mindig lehorzsolta a térdét, a kezét, megcsípte a szúnyog, mindig történt vele valami, mi pedig elláttuk megfelelően. Számomra az volt a legkedvesebb élmény, amikor az első fagyiosztásos napon ez a kislány hozott kimondottan nekem egy fagyit.”

Jyothi nővér, a pasztorációs csoportunk tagjaként lelki gondozást végzett a tábor idején: „A közös ünneplések érintettek meg legjobban, amikor fellép egy gyerek a színpadra, és megmutatja magát. Először fél, szégyelli magát, és mégis megy, mert bátorságot kap a társaitól, mindenki tapsol, bátorítja… Számomra ez egyfajta szakrális pillanat.”

Bálint Gábor, aki a biztonsági team vezetőjeként volt jelen a táborban a gyerekek táborba érkezését emelte ki: „A gyerekek érkezése valami fenomenális volt, az örömük és az a fesztiválhangulat, amivel várták itt őket, még minket is melegséggel töltött el.”

Dóra, az idei ÁGOTA Táborban a pasztorációs csoportot erősítette pszichológusként, egy konkrét élményt idézett fel: „Amikor a gyerekek bejönnek izgatottan egy szálláshelyre az egész napi élmény után, és állítják, hogy ők egy pillanatig nem fognak aludni, aztán az esti mese végére mégis szépen lecsendesednek, majd lassan egyetlen kollektív szuszogás lesz az egész sátor. Annyira felemelő érzés, hogy ilyen nem várt módokon is tudunk egymásnak valamit adni.”