Oldal betöltése folyamatban...
EN | HU
Számlaszám: OTP Bank 11735005-20550806

"Reményt ébreszteni, jövőt mutatni, a bizalom sebeit gyógyítani ott, ahol a kiszolgáltatottság az úr!"

/Kothencz János/


Gyakran elhangzik a kérdés, hogy amikor katolikus keresztény identitásról vagy ilyen ihletettségből fakadó tevékenységről beszélnek, az mit is jelent pontosan? Sokan, sokféle gondolattal vértezik fel magukat akkor, amikor hitükről (legyen az bármiben is való) beszélnek, és igyekszenek mindezt olyan vonzóvá tenni mások számára, hogy annak lehetőleg minél több követője legyen. A családból kiemelt gyermekek és fiatalok életében ugyanúgy jelen van a gondviselés és a Teremtő kegyelme, mint bárkiében. Jogosan kérdezhetnék, hogy mégis mért kellene ezt bizonyítani? A válasz is legalább ennyire indokolt. Mert érdemes hitre nevelni a reményre éhező embert. Különösen azt az embert, aki alapjaiban vonja kétségbe a saját maga elfogadhatóságát vagy szeretetreméltóságát. Sajnos, a családjukat vesztett gyermekek és fiatalok nagy többsége ilyen érzések közt cseperedik fel, és az ebből adódó terhek számos nehézséget állítanak eléjük egész életük során. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató közössége küldetésként éli meg a családból kiemeltek sorsának jobbá tételét.

Hitük középpontjában, ami vezérli a közösség tagjait, pontosan az a felismerés áll, melyről az Evangélium így ír: "…a szél ott fúj, ahol akar…" (Jn. 3,8). Az Evangélium sorának tanítása azt üzeni korunk gyakran válságosnak tűnő értékdifferenciált napjaiban is, hogy minden emberi gyengeségünk és gyarlóságunk ellenére, minden magunkra hagyatottságunk és kishitűségünk dacára, a Jó Isten kegyelme végtelen, és ott is jelen van, ahol azt a legkevésbé várnánk. Küldetésünk is ez, hogy elvigyük az Örömhírt a bajba esettek, a magukra maradottak és kiszolgáltatottak egy olyan társadalmi rétegének életébe, akik talán a legvédtelenebbek a személyes biztonságuk elvesztése miatt. Az ember ősbiztonságát, a család megléte és melegsége, megtartó ereje adja, alapozza meg. Erre az ősbiztonságra építhetjük ragaszkodni, kapaszkodni képességünket, először a felénk kizárólagos szeretetet adni képes szülőkbe, majd ezen keresztül önbecsülésünkbe, önbizalmunkba. Majd ahogyan felnövekszünk, erre a biztos alapra helyezhetjük a magunkba és másokba vethető bizalmunkat, hitünket. Az az ember, akinek hiányzik ez a fajta természetes ősbiztonsága, soha nem lesz képes könnyen bizalmat adni másoknak, de még az önbizalmáért, önbecsüléséért is komolyan meg kell küzdenie. 

Ezért is fontos láttatnunk és megtapasztalhatóvá tennünk az ilyen nehézséggel küzdő embertársaink számára, hogy nincsenek egyedül, hogy elfogadhatóak és szeretetreméltóak, függetlenül mindattól, amit eddig erről gondoltak, vagy attól, amilyen mértékben és módon mindezt kétségbe vonták saját magukkal kapcsolatban. Meg kell világosítanunk annak a jelentőségét, hogy az Ő életükben ugyanúgy jelen van a felemelő kegyelem, mint bárki máséban, még akkor is, ha Őneki esetleg nem adatott meg az az ősbiztonságot szavatolni képes intim és bensőséges légkör, melyet másoknak is csupán a család szeretete adhat meg. Mindazon keresztül, amit tenni és megküzdeni kívánunk értük, a családból kiemelt gyermekekért és fiatalokért, azt is képviseljük, hogy "a szél valóban ott fúj, ahol akar". Kiváló kapcsolatot ápolunk a Görög Katolikus Egyházzal, és régi együttműködést élhetünk meg Dr. Seszták István Atya szakmai stábjával. Ugyancsak partneri kapcsolatot valósítunk meg a Magyar Református Egyházzal. Célkitűzésként fogalmazódik meg számunkra és meg is éljük annak fontosságát, hogy mind inkább valóra váltani legyünk képesek a hatékony pre-evangelizációt. Itt nem csak a klasszikus kateketikus nevelésre vagy hitoktatásra gondolunk, hanem arra, hogy hatékonyan segítsük a gyermekek és fiatalok kapcsolatba kerülését az evangéliumban is megragadható értékekkel. Ehhez a kapcsolatba kerüléshez, vagy ha úgy tetszik ehhez az élő kötelékhez igyekszünk közelebb juttatni a családból kiemelt gyermekeket és fiatalokat. Nem az a célunk, hogy direkt módon, vagy bármi egyéb kategorikus iránymutatással győzzünk meg bárkit, a kereszténység értékeinek fontosságáról.

Az a célunk, hogy megtapasztaltassuk velük, hogy Ők maguk is elfogadható és értékes emberek, az érdemeiktől függetlenül. Fontos az is, hogy minden emberben, így a családból kiemelt csemetéinkben is ott rejlik az a fajta transzcendenciára való fogékonyság, mely óvatos, és az ő sebeiket is szem előtt tartó tapintatos vezetés révén, egyre tudatosabban válhat megragadhatóvá számukra. Ezt a fogékonyságot a transzcendensre, a vágyat a remény útkeresésében igyekszünk úgy beteljesíteni, hogy mindebből azt érezhessék, hogy haza juthatnak ebbe a szeretetteljes légkörbe, amit a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nyújt. Minden Szentmise és valamennyi katolikus liturgikus programunk egyúttal közösségi program is. Rendkívüli jókedv, és eggyé tartozás érzet kíséri ezeket az élményeket. Fiataljaink, nyitottak és fogékonyak ezekre az információkra. Azonban ezek semmit nem érnének, ha mindeközben nem tapasztalnák meg a gondviselés melegségét mindazok odaadásán keresztül, akik ölelik és bíztatják, bátorítják Őket. Ezekben az ölelésekben, bíztatásokban, a közös elmélkedésekben, a számtalan közösségi és liturgikus programban és nem utolsósorban a feltétlen elfogadásban kezdenek el kapaszkodni a gyermekek az Evangélium adta reményben. 

Ezt a kapcsolatba kerülést segítjük elő. A gyermek szabad választásán alapul az, hogy tovább lép-e ezen az úton, és hogy mit tesz ezért. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató valamennyi munkavállalója támogatja ebben a gyermekeket, de semmiképp nem erőlteti ezt az utat. A családból kiemelt gyermekek hazánk legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegéhez tartoznak. Szeretetéhségüket és ragaszkodni vágyásukat sokan sokféleképp ki is használják. Gondoljunk csak a fiatal felnőttek vagy a serdülők kriminalizálódására, vagy az olyan esetekre, ahol szekták áldozataivá válnak. Mi inkább meg tapasztaltatni, megéreztetni kívánjuk (a gondviselés méltatlan eszközeiként) azt, hogy az Ő életükben ugyanúgy ott van a kegyelem, és a hit erőt adhat számukra a nehéz pillanatokban. Célunk, hogy a fiatalok megértsék, értük is született meg a Megváltó, és mindannyian az üdvösség várományosai vagyunk. A családból kiemelt gyermekeknek bizonyítékokra van szükségük. A Jóisten gondoskodását csakis olyan felelősséggel átszőtt módon lehet közvetítenünk, ahol minden cselekedetünk alapja az elfogadás, a megbocsátás képessége, és az önzetlen segítségadás. Ha mindez csak szóbeszéd tárgya, és nem konkrét tevőleges magatartás feléjük, úgy ne csodálkozzunk azon, ha azt mondják, mért kellene hinnem bármiben is, ha ennyire rossz ez a világ. A II. Vatikáni Zsinat tanításához hűen megéljük azt, miszerint "minden hívő keresztény kötelessége, az adott kor nyelvén interpretálni az Evangélium üzenetét". 

A családból kiemelt gyermekeink számára, az Ő nyelvükön megfogalmazható Örömhír az, "hogy számíthatsz ránk, biztonságban vagy és szabadon dönthetsz…". Azért küzdünk, és azért imádkozunk minden közösségi együttlétünk alkalmával, hogy küldetésünknek gyümölcseiként valóban haza találjanak e gyermekek és fiatalok társadalmunkba. Sokan, sokfélék vagyunk, de mindannyiunkat egy cél vezérel: - reményt adni az állami gondozott gyermekeknek. Mindannyian ezért küzdünk. A közös cél mellett egymásra is odafigyelünk és segítjük, támogatjuk egymást. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató katolikus keresztény identitású közösség, és ugyanazt az Apostoli Hitvallást vallja, mint bárki más katolikus vallásgyakorló testvérünk, azonban nyitott, és nem határolódik el azoktól sem, akik (Karl Rahneri értelemben is) anonim keresztényekként teszik a dolgukat, és nem feltétlen gyakorló hívők. A nem keresztény testvérekre, és minden jószándékú emberre nyitottak vagyunk. Természetesen azokban a programokban, és azokban a helyzetekben, ahol nyilvánvalóan megéljük keresztény identitásunkat, minden ilyen alkalommal, a nem vallásos segítőink is kellő kulturáltsággal és tisztelettel élik meg ezeket a pillanatokat. A Szentmiséken és valamennyi lelki programunkon ugyanúgy jelen vannak, mint bárki más. "Mindattól, amit teszünk, még nem válunk szentekké. Ugyanakkor minden bűnünk és gyarlóságaink dacára is, az Értük való küzdelem által, kicsit jobb emberré válhatunk, és talán közelebb kerülhetünk mi maguk is a kegyelemhez…" 

"Egy árva csemete társául szegődő "segítő" mindenképp feltétlen bizalommal kell, hogy higgyen a gyermek és fiatal elfogadhatóságában és értékeiben. Soha nem kérdőjelezheti meg e halmozottan sérült emberke érzésvilágának, ill. az ebből fakadó dacnak vagy szeretetéhségnek a jogosságát. A "segítő", hivatása gyakorlása közben tudatában van annak, hogy érzéseinkért nem tartozunk felelősséggel. Tudnunk kell azt is, hogy megtiszteltetés számunkra, ha ilyen gyermekekkel és fiatalokkal dolgozhatunk értük. Soha ne higgyük, hogy a "segítő" nem kaphat ezektől a csemetéktől. Nagyon is sokat kapunk tőlük, bármily meghitt családi körben nőttünk is fel. Bizalomviláguk a legvisszásabb, és egyben a legcsodálatosabb ösvényre vihet minket. Nagyon óvatosan kell ezen az ösvényen haladnunk, mert könnyen letévedhetünk róla. Az is gyakran előfordulhat, hogy csak egy ösvényt találunk az emberhez, aki árva. E kétségtelenül súlyos kötelékben, mely segítőt és segítettet kapcsol össze, a legszentebb célunk mindig az kell legyen, hogy megéreztessük a gyermekkel Önmaga szeretetreméltóságát. Ha komolyan vesszük a hozzájuk vezető ösvényeket, akkor azt is komolyan vesszük, hogy kiszolgáltatottságuk útvesztőiben sokszor magunk maradunk társaikként. Hiszen a világ oly sokszor megriad a kiszolgáltatott ember tekintetétől. Nagy bátorságot, küzdeni tudást, és erőt kíván e hivatás. Egy dolog biztos: ha ilyen csemetével hoz össze minket a sors, úgy az abban rejlő gondviselés nem terhel majd meg minket jobban annál, mint amit elhordani vagyunk képesek."

/Kothencz János/